Gondolatok március 15-ről

"Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn. Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlenegyet kell megjegyezni, ha harmonikusan akarsz élni. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel. Engem erre neveltek."      
Szabó Magda

Mi jut eszembe március 15-ről?
Ezt a kérdést tettem fel ma osztályfőnöki órán. Érdekes módon, bár nem beszéltünk össze, az ünnepi műsor is evvel a gondolattal kezdődött:
„A múlthoz csak avatott kézzel szabad hozzányúlni. Nem hinném, hogy én kompetens lennék ez ügyben, azonban gondolataim, érzéseim attól még vannak. Tudjuk, hogy az elmúltakat megszépíti az emlékezet. De mivé magasztosult nekünk az a március 15.? Mi van azon ünnepelni való, hogy 174 évvel ezelőtt Petőfi elszavalta a Talpra magyart! Mit lát a mai magyar abban a március 15-ben? Mindenki mást. És ez így van jól. Most azonban arra kérlek Benneteket, hogy szeretettel hallgassátok végig a műsorunkat. Olyan szerettel, amilyen szeretettel a 9.A osztály és az énekesek készítették Nektek!  Józanul és fegyelemmel!”

A nyitógondolatok után a 9. A osztály színvonalas műsorát hallgathattuk meg, amelyben az énekkar és szólisták is részt vettek. A műsort Póczik-Zelenák Enikő tanárnő tanította be. Szólisták voltak: Bencsics Katalin Eszter 12.A, Jákói Nóra 10.K, Pusztai Hanna 10.K, Erdős Petra 10.K, Lukács Márton 12. C, gitáron közreműködött Veszprémi Botond 11.A, a technikát biztosította: Németh Áron 11.A, Tancsics Gergely 11.A, Csorba Tamás rendszergazda szakértő támogatásával.

Visszatérve az eredeti kérdésre, íme, néhány gondolat tanulóim válaszaiból:

Úgy gondolom, ha ez a nap nem így alakul, akkor Magyarország nem ilyen lenne, mint ma. Nekünk nem sok fáradság egy kokárdát kitűzni és egy ünnepi ruhát felvenni, de az őseink előtt örökké fejet kell hajtanunk, hogy 1848. március 15-én kivívták Magyarország demokratikus kormányzását.
B.L. 9.B

A régi iskolámban március 15-ét a Falumúzeumban tartották meg, ahol mindig rengeteg program volt. Játékos feladatok, előadások, állatsimogatás, a legvégén pedig kiüldözhettük a „labancot” a múzeumból, és huszárrá válhattunk. Mindezt nagyon szabadon bonyolították le, nem volt kötött a rendezvény, és az, hogy a projekt régies környezetben zajlott, engem nagyon megfogott. Ha március 15-re gondolok, mindig az a sok élmény jut eszembe, amit ott átélhettem.
K.D. 9.B

Eszembe jut az a sok ünnepség, amin általánosban részt vettem. Volt, amelyik nagyon unalmas volt, de olyan is - főleg az alsós műsorok -, ami nagyon tetszett. Általában aznap alig volt tanítás, vagy csak az ünnepről beszélgettünk, és újra meg újra elmondtuk a Nemzeti dalt, miközben kokárdát színeztünk.
H.O. 9.B

A nemzeti színek, az erő, a hűség és a remény jelképei.
P.Á. 9.B

A nemzeti ünnepek mindig szépek, mert kicsit szimbolizálják a nemzeti összetartást.
B.M. 9.B
Ezt a napot minden évben megünnepeljük az iskolában. Nekem március 15-ről egyből Petőfi Sándor és a Nemzeti dal jut az eszembe. Sokszor láttam már dokumentumfilmet arról, hogy történtek a dolgok 1848-ban. Minden évben kiöltözünk és felvesszük a forradalom egyik jelképét, a kokárdát.
K.K. 9.B

Fiatal egyetemisták, akik kiálltak magukért és szembeszálltak a kormánnyal a szabadságért. Egy nép összefogásának és összetartásának bizonyítása.
H.B. 9.B

A kokárda színvilága nagyon meghatározó egy magyar számára. A piros a vért és az erőt jelképezi, a fehér a békét és nyugalmat, a zöld pedig az örök reményt.
xy

Én szeretem ezt az ünnepnapot, mert egy szép megemlékezési nap. Egyik évben, mikor a nagycsaláddal közösen emlékeztünk meg ezen a napon, 20 perc alatt annyi hó esett le, hogy utána lehetett hógolyózni és hóembert építeni. De a legjobb az volt, hogy a ház előtti árokban építettünk egy iglut.
T.G.H. 9.B

Egyik évben a családommal elmentünk Budapestre, és megnéztük a Parlament előtti békemenetet. A katonák felvonulása és a zászlófelvonás is tetszett.
S.K. 9.B

Nekem március 15-ről a színjátszós fellépésem jut eszembe. Általános iskolában mindig felléptünk az ilyen ünnepeken. Volt, amikor egy színdarabot adtunk elő, de olyan is, hogy verset mondtunk. Nagyon emlékezetes számomra.
N.Cs. 9.B

A magyar hősök és fiatalok önfeláldozása megindító. Ezzel az ünnepséggel köszönjük meg az akkori magyaroknak, amit tettek. 
M.Á. 9.B

Erről a napról mindig eszembe fog jutni, amikor általános iskolában az ünnep színeire festett krumplipürét kaptunk.
T.P.

Műsorral idézzük meg az eseményeket, hogy lássuk, mit tettek az ifjak 1848-ban a hazánkért. A volt iskolámban az utóbbi két évben kicsit másként zajlott a megemlékezés. 7. osztályban a volt osztályfőnököm vezetésével állomásokon mentünk végig, ahol az ünneppel kapcsolatos feladatokat kaptunk. A nyolcadikos megemlékezés pedig online játékokból és kvízből állt.
xy

Jákon diáknapként bonyolítottuk le a megemlékezést. Nem egyszerűen egy műsor volt, amit végig kellett ülni, hanem kicsit át is élhettük azt, amit az ifjak véghezvittek.
V.J.

Általános iskolában mindig a mi osztályunk adta a műsort, és nagyon szerettem a felkészülést. Alsós koromban pedig mindig készítettünk technika órán a magyar zászló színeiben kokárdát vagy zászlót, és együtt kivittük a falu emlékművéhez.
P.B.

Azt ünnepeljük, hogy együtt minden sikerül és szabadok vagyunk.
„Rabok legyünk, vagy szabadok?
  Ez a kérdés, válasszatok!”
F.Sz.
Nekem március 15-ről a kokárda jut egyből eszembe.
B.O.

Répcelakon, mikor még oda jártam iskolába, a mi évfolyamunknak kellett műsort csinálnia, a város és az iskola számára. Hosszú felkészülés volt, az óráink után mindig a Művelődési Házba vezetett az utunk. Ott próbáltunk. Közben persze sokat szórakoztunk, és minden próba egy élmény volt. Szerintem nagyon jó lett a műsor, és mindenki sajnálta, hogy vége lett.
M.K.

E jeles esemény napján szűk családi körben egybegyűlünk egy ebéd keretein belül. Az emberek többsége e rangos napon kokárdát visel, de a házakra is kitűzik a nemzeti zászlót. Egy ilyen fogalmazást mivel mással zárhatnék: Büszke vagyok, hogy magyar lehetek.
B.D.

Nemzetünk bátor hősei kiálltak a magyarokért az elnyomó hatalmakkal szemben, nem sajnálva saját életüket. Szerintem fontos ez az ünnep, mert bár a történteken változtatni nem tudunk, a tiszteletadás kötelességünk. Szerintem szép gesztus, hogy egy nemzet tiszteleg azok előtt az emberek előtt, akik 1848-ban kiálltak hazánkért.
N.D.