Hadak útján - kirándulás a Katonasuli projekt jóvoltából

Március 26-án és 27-én a Kanizsai Dorottya Gimnázium néhány tanulója hatalmas kalandban vehetett részt. Hogy mi is volt ez? Egy kétnapos kirándulás, Fullár Balázs tanár úr szervezésében, a Katonasuli projekt jóvoltából. Ez a program azért jött létre, hogy a fiatalok számára bemutassa a katonai élet rejtelmeit, meghozza a kedvüket. Azt hiszem, hogy ezt hatalmas sikerrel teszi, mert nagyszerű programokban vehettünk részt a két nap során.

A gyülekező csütörtök reggel 7 órakor volt az iskola előtt, ahol a 24 fős csapat viszonylag hamar összeverődött.

Első célállomásunk a pákozdi katonai emlékpark volt, ahol az érdeklődők kipróbálhattak egy igazi repülő-szimulátort, míg a csoport többi tagja érdekes kiállításokat tekinthetett meg az épületen belül. Többek közt láthattunk művészfotókat Irakról és Afganisztánról, míg egy másik teremben katonai felszerelések sorakoztak vitrinekben.

Az idő gyorsan repült, így röpke fél órával később már az idegenvezetőnk társaságában láthattunk egy eredeti, első világháborús tiszti barakkot, valamint egy futóárkot is, ahol a vállalkozó szellemű egyének bemászhattak a "rókalyukba".


Az emlékpark két állandó kiállítását is megtekintettük. Az első a sorkatonaságot mutatta be érzékletesen, míg a második a 1848-as szabadságharcról adott érdekes összképet.

Ez utóbbi keretében megnézhettünk egy rövid animációsfilmet, mely bemutatta a pákozdi csatát, valamint korabeli fegyvereket, egyenruhákat és viaszfigurákat tekinthettünk meg. Ezzel a kiállítással zárult utunk a pákozdi katonai emlékparkban, s utaztunk Budapestre, hogy látogatást tegyünk a Sziklakórházban.

Öt perces séta vezetett a busztól a vár alatt elhelyezkedő múzeum bejáratához, ahol megnézhettünk egy rövid dokumentumfilmet arról, hogyan is vált a barlangrendszerből katonai kórház és bunker.

Egy újabb tárlatvezetés keretében körbejárhattuk a Sziklakórházat, ahol a régi műszerek nagy része volt látható. A régi hangulatot hanghatások és viaszfigurák segítségével hívták elő, a tárlatvezető pedig sok érdekességet említett meg az akkori ellátási körülményekről és a kórház történetéről.

A hátra maradt egy órában a Hadtörténeti Múzeum kard-kiállításán tettünk látogatást. Ez már kissé interaktívabb programnak bizonyult, mint a Sziklakórház és a hangulat is valamennyivel derűsebb volt, hiszen különböző kardok másolatait lehetett közelebbről szemügyre venni, kézbe venni.

Sőt! Akár egy mellvértet és egy sisakot is fel lehetett próbálni a tökéletes összkép érdekében. Tanulmányozni lehetett még pallosokat, tiszti kardokat és sok egyéb fegyvert is, bár ezek már – az előbbiekkel ellentétben – igaziak voltak.

Az esti szállás Esztergomban volt, ahonnét reggel a hazaút előtt megtekintettük a bazilikát, melyben a világ legnagyobb egy vászonra festett oltárképe is otthont kap.

A hazaút során útba ejtettük még a komáromi erődöt is, amely a rossz idő ellenére is nagyon érdekesnek bizonyult.
Jártunk föld felett és föld alatt egyaránt, miközben történeteket hallhattunk arról, hogy milyen volt az erőd fénykorában.

Sok teremben megpróbálták rekonstruálni az eredeti kinézetet és ez csak még élvezetesebbé varázsolta az ott tett látogatásunkat.

A fél órás szabad program alatt mindenki elsurranhatott még megnézni, ami érdekelte. Voltak, akik a Kenyérmúzeum felé vették az irányt, míg mások az erőd tetejére vonultak ki, dacolva az időjárással.

Őszintén be kell valljam, én személy szerint inkább egy kakaó társaságában tettem kísérletet a kiolvadásra, de egész biztosan rengeteg érdekes látnivaló akadt még.

Ezzel a programmal zárult a két napos kirándulás, mintegy pontot téve az I-re.

Merklin Ferenc tanár úr nagyon sok fotót készített a kirándulásunk alatt, kérem nézzék meg őket Galériánkban !