Jég dupla whiskyvel… avagy kirándulásunk Skóciába

A szombat esti indulást egy várakozással és készülődéssel teli hét előzte meg. Hideg élelemmel, egy bőrönd meleg ruhával és elengedhetetlen kütyüinkkel „felfegyverkezve” vágtunk neki a több mint 20 órás busz útnak. „Egy, hogy jó napom legyen…”

A zsibbadt végtagok, elfeküdt nyakak ellenére az arcokon izgatottság és vidámság tükröződött. Megtapasztaltuk, mennyit ér egy forró kávé és hogy a benzinkúton való fogmosásnak is megvan a maga varázsa. Brugge fenséges goffrija és gyönyörű városa lenyűgöző volt, de lélekben már…

Mindenkit lenyűgözött a hatalmas komp látványa. Bőséges svédasztalos vacsoránkat a naplementében gyönyörködve fogyasztottuk el. 13 órás „hajókázás” után angol földre léptünk és rögtön meg is kezdtük a kastélylátogatások sorát. Skócia két legáltalánosabb ismertetőjegye, a szoknya és a duda, mindenhol fellelhető volt, valamint az elbűvölő kastélyok és várak számát is csak a legelésző birkanyájak sokasága múlta felül.

A mobile home-okban a megszokott komfortunk hiányát pozitívan éltük meg: a hely szűke, „harc” a meleg vízért és a „nagycsalád”-ról való gondoskodás mindnyájunknak újdonság volt és folyamatos nevetés forrása. „Egy a társaság miatt, igen…”

A közös főzés során a mondás, miszerint „ahány ház, annyi szokás”, bizonyosságot nyert. Az is előfordult, hogy a reggeli elkészültét a füstérzékelő hangja jelezte. Számtalan kép készült a káprázatos tengerről és a közeli sziklás, homokos tengerpartról. Dideregve örökítettük meg az apály-dagály érdekes jelenségét, és amikor a tengerszint engedte, felfedeztük a part kisebb-nagyobb barlangjait. A csodás panoráma kontrasztjaként ott volt az északi szél és a hideg, melyeket a fűtés csak ideiglenesen segített kizárni…. „az ágyam is kemény, hideg, mint a jég a whiskyben”

A feszített program miatt alváshiánnyal küszködtünk, (akkor kellett volna: „Egy, hogy jól aludjak el”) és idő szűkében voltunk, de a látnivalók sokszínűsége kárpótolt mindezért. Harry Potter lépteit követtük az Alnwick-i kastélyban és Nessy-t kerestük a Loch Ness-i tónál, (de őt, sajnos, vagy szerencsére?) csak az ajándékboltok polcain találtuk meg. Érdekesség, hogy St. Andrews városa annyi golfpályával rendelkezik, mint egész Magyarország.

A skót főváros is tartogatott meglepetéseket, csodálatos műemlékek mellett megnéztük azt a kávézót, ahol J.K. Rowling alkotott, és megkóstoltunk egy helyi finomságot, a ’rántott snickers”-t. Mint tudjuk, Skócia a whisky hazája. Edinburghban végigkövethettük a gyártás folyamatát és megtekintettük a közel 4000 különböző palackból álló gyűjteményt.

A hazaúton York városát csodálhattuk meg, valamint egy szűk napot Londonban töltöttünk, ahol a csapat egyik fele a London Eye-ról gyönyörködhetett a városban, míg a többiek a Madam Tussauds-ban fényképezkedtek számos híresség viaszbábujával. Végül a Csatorna-alagúton át hazafelé vettük az irányt.

Közel 6000 kilométeres utunk végén, felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértünk haza. Egy ilyen kirándulás után nehéz visszarázódni a hétköznapok valóságába. Szebbnél szebb helyek vannak a világon és Skócia bizonyosan egy közülük.