KDG Gálaest a Bartók teremben - 2015

1975 tavaszán vettem részt először a Kanizsai Dorottya Gimnázium koncertjén a Bartók Teremben, tehát pontosan 40 évvel ezelőtt. Akkor 15 éves diákként a kb. száztagú kórusban énekeltem. Büszkék voltunk, hogy felléphettünk az új hangversenyteremben és gondolkodás nélkül követtük karnagyunk összes utasítását. Nem csoda, hisz néhányunknak egyben osztályfőnöke is volt. dr. Hajba Ferenc tanár úr, mert róla van szó, aki hosszú évtizedekig vezette a kórust.

Az utódlást nem bízta a véletlenre. Amikor nyugalomba vonult a stafétabotot egykori tanítványa, Kocsisné Körmendi Klára, a gyerekek Klári nénije, vette át. Klárika, ahogy kollégái nevezik, hatalmas lelkesedéssel dolgozik azóta is, és neki köszönhetően a Kanizsaiban ma is van zenei élet. Évről-évre búcsúzunk tehetségektől, s már-már arra gondolnánk, nem lesz utánpótlás, de Klárika mindig talál újabbakat, akikre büszkék lehetünk.

Idén, a 40. évfordulón, méltó módon ünnepelhettünk, hisz igazán frappáns műsorral készült az énekkar és a szólisták. Aki eljött, biztosan nem bánta meg, mert jól szórakozhatott.
A sorok írója is azt gondolta, hogy ennyi év elteltével nem láthat-hallhat újat, de tévedett!

Egészen népes nézősereg várta a kapunyitást. Pillanatok alatt megtelt a nézőtér és kezdődhetett a jubileumi koncert. A közönség morajlását fokozatosan felváltotta a kórus eleinte halk, majd egyre erősödő éneke: Tavaszi szél vizet áraszt-…. Tavasz! Igen végre beköszöntött! A nézőtér elcsendesedett, majd felcsendültek egy menüett hangjai, melyeket Bálint Miklós csalt elő harsonájából.

A kórus két kánonnal mutatkozott be, majd a március 15.-i műsorból már ismer Vincze Miklós zongorázott.

Az első vastapsot Jesztl Fanni szólista és a kórus kapta a „Bodzavirág” című Balázs Árpád szerzemény után. A „Mezőbándi népdalok”-at Sziklai Balázs 12. C osztályos tanuló és a Boglya együttesből Földesi János és Földesi Jánosné kísérték hegedűn.

Eztán egy néptánc produkció következett. Poór Bence és Tóth Viktória utoljára léptek fel kanizsais diákként, Mayer Borbála és vendégként Verrasztó Bálint tették teljessé a produkciót.

Csak pár nap telt el a Költészet napja óta, így igazán időszerű, hogy verssel is ünneplünk. Reményik Sándor „Mi mindig búcsúzunk” című versét, az utolsó drámapedagógiai osztály tanulója, Légler Zsófia mondta el.

A végzős énnekkarosokat minden évben ilyenkor búcsúztatjuk. Megható pillanat volt, amikor Bálintné Szalay Judit egykori kolléganőnk a szülői munkaközösség nevében átadta a búcsúajándékokat. A végzősök búcsúdalára az őket követő generációból Rejtő Stefánia és Sándor Lilla válaszolt egy japán dallal.

A múltat idézte a Nosztalgia kórus fellépése. Hajba Ferenc karnagy úr vezetésével újra maradandót alkottak. Szinte hihetetlen, hogy a mai elembertelenedett világban létezhet ilyen közösség, akiket a zene és egymás szeretete tart össze.
 
Pajor Adél furulya játéka után Laki Sarolta szavalta el Áprily Lajos Március című versét. Katartikus élményt okozott Takács Nikolett és Mezősi Lúcia ének-gitár produkciója, amelyet a közönség újra vastapssal jutalmazott. Eztán a már jól ismert fuvolás lányok, Gyurácz Zsóka és Sulics Boglárka, következtek egy merőben új produkcióval, amivel méltán arattak sikert.

A kórus a „Tavaszi szél vizet áraszt” hangjaira, amit tavaly végzett diákunk, Puskás Mátyás kísért zongorán, újra elfoglalta helyét a pódiumon. Szepesy László gitár és Dengyel Bendegúz dob kíséretével elénekelték a Republic együttes „Emberlelkű földeken” című dalát, amellyel viharos tapsot sikerült kiváltaniuk.

Egy újabb csúcspontot jelentett, amikor Holdosi Szabina elénekelte Gary Jules Mad World című dalát. Megnyugvással állapítottuk meg, ő még egy évig köztünk lesz!

Puskás Mátyás és Doma Bence, örökös kanizsais diákok biztosították a hallgatóságot arról, hogy maradnak, történjék bármi. Csak remélni tudjuk, hogy az a fájdalom, amiről énekeltek, nem a sajátjuk. Egy Cseh Tamás-i hangulatot véltünk felfedezni.

Érdekes módon a csúcspontot a „Valahol Európában” jól ismert betétdala jelentette. A karvezető nehéz napokat élt meg mostanában. A dal könnyeket csalt az ő és tanítványai szemébe is. Valakinek küldték és ez tette annyira hitelessé. Katartikus élmény volt. Feloldásként a kórus és a hangszeres szólisták eljátszották a „La Cucaracha” című mexikói népdalt. Előkerültek a sombrerók és a csörgők, a hangulat pedig a tetőfokára hágott. A közönség hosszan tartó vastapssal köszönte meg az estét.

Elismerésünk Kocsisné Körmendi Klára tanárnőnek, aki ilyen nehéz körülmények között újra maradandó élménnyel ajándékozott meg bennünket és dicséret az összes szereplőnek.

Az est házigazdája és műsorvezetője Pezenhófer György tanár úr volt.

A rendezvényen készült képeinket Galériánkban találják !

LVE