Karácsonyi kirándulás Bécs környékén és Pozsonyban

November vége fele a 12.K és 9.K osztályoknak lehetősége nyílt egy kiránduláson részt venni Ausztriába és Szlovákiába. Majdnem két egész busznyi diák gyűlt össze a pénteki napon.

Reggel 7:30-kor indultunk át Ausztriába. Egy óra után megálltunk egy pihenőnél, hogy elmehessünk mosdóba. Mikor beértünk, kiderült hogy a mosdókhoz egy csúszda is vezet, melyet sokan kihasználtak, érthető módon.

A kalandos megállónk után folytattuk az utunkat Hinterbrühl-be, Bécs mellé. Ott egy barlangot volt szerencsénk felfedezni. Egy hosszú, de kicsi átmérőjű folyosó vezetett be a barlangban, ahol szerintem többünket elfogott a klausztrofóbia. Mikor beértünk, egy túravezető köszöntött minket, aki elmesélte a barlang történetét. A mélyebb kamrákba érve elénk került egy különleges dolog.  Egy hatalmas tó volt a barlangban! Még hozzá Európa legnagyobb földalatti tava.

Szerencsénkre, a túra részeként körbehajózhattuk a tavat motoros csónakokon. Amikor eltávolodtunk a parttól csak színes lámpák világították be a körülöttünk lévő dolgokat, mely elkápráztató látványt nyújtott. Miután visszaértünk, felfedeztünk még néhány kamrát, majd elindultunk ki a barlangból (mely, mások félelmével ellentétben, NEM omlott ránk). 

Továbbindultunk a következő állomásunkhoz az osztrák-szlovák határ közelébe, Kittsee-be. Ott egy csokigyárnak a mintaboltjába volt lehetőségünk bemenni, ahol mindenféle különleges édességet tudtunk venni. 

Itt nem is pazaroltunk sok időt, el is indultunk a végső célpontunkhoz, Pozsonyba. A városban egy buszmegállóban felvettük a túravezetőnket, aki bemutatta a város látványosságait és elmesélte annak történelmét, néphiedelmeit. Végül a busszal megálltunk a Pozsony felett magasló vár mellett, ahonnan lesétáltunk az óvárosba, ahol két óra szabadidőt kaptunk, hogy körülnézzünk a karácsonyi vásárban és a környező üzletekben.

A vásár hatalmas volt és rengeteg fajta ételt tudtunk enni, például nutellával töltött kürtöskalácsot és szlovák különlegességeket. A két óra végéhez közeledve elkezdett sötétedni, ezért felkapcsolták a díszfényeket, melyek még ráraktak egy lapáttal, a már így is csodálatos vásár gyönyörére. 

Miután letelt az időnk, összegyűltünk és pár perc séta után visszaértünk a buszhoz. Az út Szombathelyre nem volt túl hosszú, ám sokan kifáradtunk és átaludtuk az egészet. Összességében a programok nagyon élvezhetők voltak és jó hatással voltak a közösségi életünkre (és persze a sok csokoládé is nagy pozitívum). Nagyon reméljük, hogy a jövőben lesz még lehetőségünk hasonló utakon való részvételhez.