Karácsonyvárás - 2018
Mindegy hány évesek vagyunk, várjuk a karácsonyt.
Különleges nap ez! Várjuk tőle a csodát. Nem mindig jön el, s ha eljön, akkor sem magától! Tenni kell érte! Félre kell tennünk hétköznapi gondjainkat, szeretetbe kell bújtatnunk lelkünket és így fordulnunk a körülöttünk lévők felé. Amin máskor fennakadnánk, most ne tegyük! Mosolyogjunk egyet, és lépjünk tovább! Mondhatjuk, hogy „miért csak ezen az egy napon”? De legalább ezen az egy napon! Így lesz békés a karácsony!
December 21-én átélhettük ezt az iskolában. Nagyszerű együttléttel indítottuk a napot. Először gimnáziumunk legfiatalabb tanára, Kocsis Marcell szólt szinte kortársaihoz:
Fogy a fény. Körülöttünk nyilvánvalóan fogy: rövid nappalok és hosszú éjszakák kergetik egymást. Az idő is fagyott kissé: csúszik, hiszen egyre inkább rohanunk, ugyanakkor dermedt, hiszen mintha sosem akarna véget érni ez a rohanás. Aztán majd a szánkóval szépen besiklunk a fa alá. Talán már ma enyhül kissé a lejtő.
Persze, megszoktuk már diákként, én pedig éppen most szokom meg tanárként, hogy ilyenkor az iskolában is már csak a fogunkat szívjuk. Fáj a hidegben közlekedni. Fáj, hogy, amire véget érnek a kötelességek már nem lehet csak úgy sétálni vagy kiülni egy szimpatikus teraszra, hiszen hideg és sötét van. Bár a fahéj és a forralt bor illata, nem is beszélve a gesztenyéről, gyönyörködtet, vigaszt nyújt, mégis annyira ellentmondásosak ezek a hetek. A világ követel: itt az év vége, teljesíts minden ennek ellentmondó körülmény dacára dupla ennyit! Mi magunk nem követelünk, csak bátortalanul súgjuk: lassíts, aludj többet, figyelj picit magadra, figyelj picit másra is.
Nem hiszek az idillben, a tökéletes szentestében, a tökéletes karácsony reggelben. Abban végképp nem hiszek, hogy jelen kereteink között, amikor minden és minden az információ, a gyorsaság, megvalósítható lenne a békés, lassú advent. Talán soha nem is volt ilyen. Abban viszont hiszek, hogy mindannyian erősek vagyunk és minden nekünk rendelt munkát el tudunk végezni még így, az ünnepek áldott és olykor valóban terhet jelentő időszakában is.
Tehát fel a fejjel, ezt már fél lábbal is! A pékek és nagymamák már kiszámolták, hogy mennyi liszt kell a bejglihez. A papok és lelkészek már megírták a karácsonyi prédikációjukat. A karácsonyfaárusok betakarították egész éves munkájuk gyümölcsét. A tanárok és diákok is félredobják pár hétre a könyveket. Lesz pár nap, amikor mindenki ugyanazzal foglalkozik és koccint a másik egészségére.
Ha egyszer az ajtón kifut;
De hosszú volt Utunk sora,
Menjen csak tovább, aki tud!
Induljanak új vándorok;
Lábam fáradt-fedél alatt,
Jó fénynél elborozgatok,
Várom hű estém s álmomat.”
J.R.R. Tolkien
Kocsis Marcell
Ezt követően a Dorottya Színjátszókör megajándékozott minket egy kedves, diákos műsorral, amelynek katartikus (nem tudom más szóval illetni) pillanata volt, amikor Domonkos Dóra elénekelte Csondor Kata: Add tovább című dalát. Borzongató élmény volt, amit a közönség vastapssal köszönt meg.Ünnepi hangulatban mehettünk tehát az osztályba, hogy átadjuk egymásnak az ajándékokat, és szóljunk egymáshoz, egymásról pár kedves szót. Osztályfőnökként örömmel láttam, hogy minden ellentét elsimult és a pozitív gondolatok kerültek előtérbe.
Jól sikerült az a nap!
Várakozás közben idén is születtek gondolatok írott és képi formában egyaránt!
Angyalposta
A karácsonyvárás meghitt hangulata, a családi szent esték és az ünnep otthoni emlékei helyett most egy iskolai élményemet szeretném megosztani, amit soha nem fogok elfelejteni. Rengeteg pozitív lelki ajándékot, megértő mosolyt és segítő kezet kaptam gimnáziumom tanáraitól, diákjaitól és minden munkatársától a négy év alatt. Mégis a legfontosabb, máig is őrzött kis emlékem az iskolában néhány éve szervezett angyalposta ajándéka. A diákok angyalkának öltözött társaikkal küldhettek egymásnak apró ajándékot, üzenetet. Váratlan és meglepő volt, hogy egy angyal engem is meglátogatott! Kicsiny karácsonyi üdvözlő kártyát tett le elém nem kis meglepetésemre. Elolvasva a benne rejlő sorokat, már tudtam, hogy egy nagyon kedves barátomtól érkezett a karácsonyi jókívánság. Szívem mélyéig meghatódtam, annyira, hogy szóhoz sem jutottam. Végtelen örömmel töltött el, hogy valaki gondolt rám a társaim közül. Barátságunk máig tart. Az életben kevés IGAZ barátja van az embernek, de abban biztos vagyok, hogy ő közéjük tartozik.
Sokszor egy jókor elhangzott kedves szó többet ér, mint bármilyen megvehető ajándék! A szeretet szó karácsony táján gyakran hallható, próbáljuk megtölteni tartalommal is!
Melegít, ha kívül fázom.
Anyu a konyhában,
Bejgli a nagy tálban,
A lakásban fenyőillat,
Gyertya lángja lágyan csillan,
Angyal szárnya puhán illan.
Készülődés, nézelődés,
Sokunkban már ott a kérdés:
Ki minek is örülne?
S ha a szívem angyal lehetne,
Hozzátok is belebegne,
S a küszöbre egy nagy kosár szeretetet letenne!
Csiszár Tamás / Vaksiboy 12.c
A karácsonyi műsor szereplői voltak:
Balló Petra, Bősze Dóra, Cserpnyák Szederke, Csirinyi Veronika, Csizma Blanka, Domonkos Dóra, Forgács Dorottya, Huszár Viktória, Johan Levente, Kovács Dávid, Mikitovics Evelin, Novák Viktória, Piller Tamara, Szeleczky Bálint, Szijártó Virág, Tuli Barnabás
| 2018-12-23 | Lovassné Vass Enikő |
Hírek, aktualitások
Eseménynaptár
Hasznos linkek
