Katonasuli - Egy nap katonaként

2017. májusának elején Fullár tanár úr kíséretében utaztunk Nagygörbőre a Katonasuli program keretében. Két katonatiszt várt bennünket egy nem mindennapi kalandra hívva. Kozma Gábor alezredes úr és tiszttársa fogadott bennünket a Vadlány Vendégház udvarán.

Amikor odaértünk rendkívüli bemutatkozással kezdtünk, ami abból állt, hogy ránk jellemző tulajdonsággal társítva kellett bemutatkozni. A katonákat az általunk létrehozott körben kellett tartanunk kérdéseinkkel, ezalatt próbáltuk a lényegest a lényegtelentől elkülöníteni. Majd két csapatot hoztunk létre, az Alfa és Bravo csapatot.

A délelőtti programhoz tartozott az, hogy az egyik csapat az alezredes úrral, a másik csapat a hadnagy úrral tartott. Csapatfeladatokat kellett teljesítenünk, amelyekben az együttműködés elengedhetetlen volt. Ez alatt a 11 fős csapatok összekovácsolódtak és lelkileg felkészültünk a délutánra. A próbák közös célokra épültek, amely az összetartást, kitartást, csapatmunkát, egy egészként való működést vonta maga után.

Dél körül ebédeltünk, majd közösen meg kellett választanunk a csapatok vezetőit (parancsnokokat) a délutáni programhoz. A két vezetőt külön beszélgetésre hívták, hogy mi is lesz a feladatuk, illetve hogy mit jelent parancsnoknak lenni. Amikor visszatértek kiosztották a tagok között a beosztásokat (műszaki, írnok, sajtós, térképész, logisztikus, egészségügyis stb). Mindenkinek megvolt a feladata.

A küldetés egy 16,5 km-es túra volt, különböző feladatokkal, élményekkel tarkítva. A teljes túra alatt egymásra voltunk utalva. El is tévedtünk, de remek térképészeinknek köszönhetően mindig megtaláltuk a helyes ösvényt.

Meglepetésekben sem volt hiány! Csukott szemmel mentünk be egy bazalt részbe ahol megtapasztalhattuk, hogy mennyire kicsik is vagyunk a természethez képest, illetve itt néhányan dobtak „gránátot” is át köztük a katonák is.A túrát öt óra alatt tettük meg és teljesítettük a kitűzött célt.

A túra nem volt könnyű, de nagyon szép helyeken jártunk és nagyon érdekes volt az egész nap.  Jobban megismertük egymást. Megtudtuk, hogy ki mennyire tud helytállni nyomás alatt, mikor a csapattársai számítanak rá. Önmagunk határait is feszegettük és megtudtuk, hogy képesek vagyunk többre is, ha igazán odatesszük magunkat.
 
Átértékelődött bennünk sok minden, mindaz, hogy hogyan boldoguljunk, hogy egymásra számíthatunk, és együtt milyen sokra vagyunk képesek!

Köszönjük a lehetőséget! Felejthetetlen volt!