Kirándulás a cívis városba

Május 19-én osztályunk - a 10.B - már hajnalban a szombathelyi állomáson állt bőröndökkel, táskákkal a buszra várva. Sejtettük, hogy nem lesz egyszerű utunk. Vonatpótló autóbusszal mentünk Csornáig, ott átszálltunk egy vonatra, ami Budapestre ment. Kelenföldről metrókkal eljutottunk a Nyugati pályaudvarra, ahol felszálltunk a Debrecenbe induló vonatra. Debrecenben buszra szálltunk és elmentünk a szállásra. Mindent összegezve, az utazás bonyolult és fárasztó volt, de rutinosan megoldottuk.

A szállás sokunk számára kellemes meglepetést jelentett, hisz abból kiindulva, hogy "kemping", eddigi tapasztalataink alapján nem sok jóra számítottunk. Miután „becsekkoltunk”, busszal és villamossal (ekkor már csak egy kis táskával bőrönd nélkül) mentünk a városba. Ez a gyönyörű város, érdekes és szép emlékeket őriz.

Elsőként a belvárost, annak szobrait és nevezetességeit néztük meg. A Milleniumi szökőkút Magyarország legnagyobb zenélő szökőkútja. Központi figurája a főnixmadár, amely Debrecen újjászületésének is jelképe. Valamennyien ismerjük Szabó Magda műveit, amelyek közül egyik kedvencünk az Abigél. Debrecen az írónő városa, így természetes, hogy szobrot állítottak, illetve „ültettek” neki a Református Nagytemplom előtti Kossuth téren, ahol két kedvenc cicájával ül a padon. Aki pihenni, töltődni szeretne, nyugodtan helyet foglalhat mellette. Tovább haladva a Kossuth tér következő látványosságához, a muránói üvegből készült városi címerhez értünk, amit 180 000 csodálatos színekben pompázó mozaikdarabból raktak ki. Mögötte emelkedik a Kossuth Lajos emlékére emelt szoborkompozíció. Szintén ezen a téren található az eklektikus stílusban épült Aranybika Hotel. A tér számos szabadtéri rendezvénynek ad otthont egész évben, nyáron itt zajlik többek között a Debreceni Virágkarnevál, advent idején pedig itt állítják fel a város karácsonyfáját.
 

A Kossuth szobortól balra, egy több, mint négy méter magas lámpaoszlopnak támaszkodik Szabó Lőrinc alakja. Olyan elevennek tűnik, hogy az embernek kedve támad megkérdezni tőle a pontos időt.

A cívisváros kiemelt turisztikai látnivalója, a Debreceni Református Nagytemplom, az ország egyik legnagyobb református temploma. Történelme tette igazán híressé: 1849. április 14-én Kossuth Lajos itt olvasta fel a Függetlenségi Nyilatkozatot. Kossuth ekkor használt széke a Nagytemplom féltve őrzött ereklyéje. Ezt azonban sajnos csak a könyvekből tudjuk, mert a templom ezen a hétvégén nem volt látogatható. Tovább haladva a Kálvin térre értünk. ahol megnéztük a Bocskai szobrot és a Gályarabok emlékoszlopát, ami „azon lelkipásztorok emlékoszlopa, akiket az evangéliumi hitükért és szabadságukért Magyarországról a nápolyi gályákra hurcoltak” 1675-ben. A szabadprogram keretében beszereztük vacsoránkat és reggelinket és egy kicsit önállóan is felfedeztük a környéket.
 
Este a szálláson (azt hiszem, mindenki nevében mondhatom) mindenki jól érezte magát, sok nevetéstől zengett a kemping. Persze másokat nem zavartunk, épp annyira voltunk hangosak, hogy jó kedvünk volt.

Szombaton 10 órára mentünk a Déri múzeumba, ahol sok érdekességet láttunk. Nekem személy szerint a hétvége legjobb programja volt. Érdekes és meseszép festmények mellett rengeteg régi harci eszközzel is találkoztunk. Elbűvölő volt némely festményre ránézni, és belegondolni, hogy ezekkel valakinek mennyi munkája volt. Munkácsy trilógiája lenyűgözött bennünket.

A múzeum után a Debreceni Református kollégiumba vitt az utunk, ahol nagyon sok híres magyar költőnk és írónk tanult. Mielőtt bementünk volna, Kissné Németh Eszter tanárnő mondott néhány dolgot a kollégiumról, de az idegenvezetőnk is rengeteg új érdekességet mesélt. Újra iskolapadba ülhettünk, és egy kisfilm keretében betekintést nyerhettünk a régi diákok életébe. Ezt követően megtekintettük a kiállítást is. Ezt követően már mindenkinek korgott a gyomra, tehát elmentünk enni, és 3 órakor a megbeszélt helyen találkoztunk. Villamossal utaztunk ki a Nagyerdőbe, ahol először a Debreceni Egyetemre mentünk és megnéztük a gyönyörű aulát. A hatalmas épületet megtekintve sokunkban megfogalmazódott, talán szívesen folytatnánk itt tanulmányainkat.
 
A kulturális programok végeztével szabadidőt kaptunk a Nagyerdőben. A hatalmas zöld terület az ott élők, a különböző nemzetiségű diákok és turisták találkozópontja. Egy olyan hely, ahova bárki kimehet kikapcsolódni, elszakadni a mindennapoktól, sportolni vagy barátokkal találkozni.

A délután további részében állatkert, vidámpark vagy séta és beszélgetés volt a program. Az esti programunk, hogy megnézzük az egyik szökőkút fényjátékát, a híres Ködszínházat, sajnos elmaradt, mert az felújítás miatt csak egy héttel később kezdte meg működését.

Az estét mindenki a saját társaságával töltötte és ez az este is nagyon jól sikerült. Sokat sajnos nem aludtunk éjszaka, de egy osztálykiránduláson ez is belefér. Másnap reggel, miután Enikő néni leellenőrizte a szobákat, újra a bőröndökkel felszerelkezve vágtunk neki a hazaútnak. Alig fértünk el a buszon. Az állomáson, a vonat indulásáig még volt 2 óránk, ezért kaptunk szabadidőt, hogy vásároljunk be a hazaútra. Az utunk visszafelé sem volt egyszerűbb, mint odafelé. Vonatról le, metróra fel, majd ismét vonatra. Sajnos hazafelé a vonaton olyan meleg volt, hogy az összes energiánkat elszívta a fülledtség.
Vasárnap este 7 óra után tehát mindenki élményekkel tele és fáradtan ért Szombathelyre.

Mindenkit elszomorított a tudat, hogy másnap iskola, de azért mosolyogva köszöntünk el egymástól: "Holnap tali, pihenjetek sokat!" 😊



 

2023. július 17.

Szalai Dóra és Kern Dominika 10. B

---