Kirándulás a magyar Versailles-ba

Kirándulás a magyar Versailles-ba  avagy: kanizsaisok a német polgári és főúri kultúra nyomában 
„Was sich der Kaiser leisten kann, kann ich mir auch” (Amit a császár megengedhet magának, azt én is megengedhetem magamnak) – mondta állítólag Esterházy Miklós herceg, a fertődi Esterházy-kastély alapítója. És valóban erről a pompáról és gazdagságról győződhetett meg szeptember 27-én a KDG Fertődre ellátogató lelkes és vidám kirándulócsoportja.

A tanév eleje óta dédelgettük már azt az álmot, hogy egyszer eljutunk a „magyar Versailles-ba”, azaz a lenyűgöző Fertődi kastélyba. A kirándulás szervezése hetekkel korábban elkezdődött, s én is örömmel vettem ki belőle a részem.

Reggel, ahogy egy megszokott hétköznapon, 7:45-kor gyülekeztünk a vasútállomáson. Az utazás zökkenőmentesen zajlott egész Sopronig, és bár az időjárás nem volt kegyes hozzánk, lelkesedésünket és jókedvünket nem tudta megtörni.

Sopronban kaptunk egy kis szabadidőt, míg a múzeumok megnyitották kapuikat. Ezt legtöbbünk, jómagam is kávézókban és cukrászdákban töltöttünk. Majd visszamentünk a város ikonikus Tűztornyához, ahol két részre osztottuk a csapatot. Az egyik csoport a Lenck-villát csodálhatta meg, ahol a szorgalmával  a 19. század végén jómódúvá vált család gyönyörű otthonán kívül a cselédek és a polgárok életébe is betekintést nyerhettünk. Sőt, a lányok még akár a századforduló romantikus hölgyruháit is felpróbálhatták.

A másik csoport - ahova magam is tartoztam - pedig egy időutazáson vehetett részt, mely elénk tárta Sopron történetét a kezdetektől egészen a Páneurópai piknikig. Az út során rengeteg képet készítettem, megörökítve a sok szép pillanatot.

Délben a két csoportot ismét összevontuk, és vonattal elindultunk Fertőszentmiklós felé, onnan pedig a várt 10 perc séta helyett végül fél óra alatt értünk el  fertődi Esterházy-kastélyhoz. Ennek ellenére a sétánk közben is kellemesen telt az idő a barátainkkal, még akkor is, ha közben csepergett az eső. Korábban érkeztünk a vártnál, így még fél óra állt a rendelkezésünkre, hogy betérjünk a Gránátos Étterem és Kávéházba. Annak idején ebben az épületben laktak az Esterházy család elit gránátosai és innen jött az étterem neve is.

A csoportkép elkészítése után beengedtek a kastélyba, lepakoltuk csomagjainkat, és megnéztünk egy rövid, ámde lenyűgöző bemutatót a kastélyról és az építőjéről, Esterházy (Fényes vagy Pompakedvelő) Miklósról. A bemutató különlegessége a 360 fokos körpanorámás vetítés volt, mely által szinte ott érezhettük magunkat a kastély fénykorában, és részesei lehettünk a pazar főúri ünnepségeknek, tüzijátékoknak, kerti mulatságoknak a 18. század végén.

A kastélyban német nyelvű tárlatvezetést kaptunk , és bár nem mindent értettünk, a tanárnők nagyon segítőkészek voltak, és lefordították, amit mi nem tudtunk. A kastély káprázatos volt és kívül-belül ámulatba ejtett minket.

A barokk és rokokó stílusú épületben a magyar motívumok mellett kínai díszítőelemek is megjelentek, tükrözve ezzel az Esterházyak kínai kultúra iránti rajongását.Vezetőnktől megtudtuk, hogy a kor előkelőségei közül sokan fordultak a titokzatos Kelet felé, melynek gazdagsága kiemelte és tovább növelte maguknak a rajongóknak a gazdagságát is.

A szász választófejedelmek és a porosz uralkodók gyűjteményeiben ugyanúgy ott voltak a becses távol-keleti ritkaságok, ahogy a  Pompakedvelő Esterházy-hercegében. Nem puszta szójáték tehát „a magyar Versailles” elnevezés, ahogyan az sem, hogy maga Mária Terézia is ellátogatott Fertődre!

A kastély kiállításának megtekintése után volt lehetőségünk kínai zöld és fekete teát kóstolni, melyek közül a zöld tea ízvilága nyerte el legtöbbünk tetszését. Ezt követően a kínai kalligráfiát tanulmányozhattuk, speciális írópálcákkal és tintával írtunk le különböző szavakat, mint például az „anya” vagy a „barátság”,  a kínai képírást másolva, miközben kínai zene szólt.  

Nehezen szedelőzködtünk a különleges élmények után, és talán még frissebben tettük meg  a 4 km-es utat vissza az állomáshoz. Szerencsénkre az idő már jobbra fordult, és a felhők közül a nap is előbukkant. 

Szombathelyre körülbelül 7-re értünk vissza. Tele inspiráló élményekkel, újonnan szerzett ismeretekkel gazdagodva köszöntünk el a tanulmányi kirándulást megálmodó és megvalósító Balogh Éva Emese és Luttenberger Ágnes tanárnőktől.