Április végén, egy felhős, szakadó esős reggelen indultunk el a komáromi erődbe.
Akárcsak a legutóbbi kiruccanásunkkor, most is háromnegyed nyolckor, eső kíséretében indult el a busz négy osztály „kiválasztottjaival”. Kb 2 óra buszozás után érkeztünk meg, azzal a reménnyel, hogy ott talán valamivel jobb idő lesz, de csalódnunk kellett, ott is zord időjárás várt minket tavasz közepén. A társaság kedvét ez sem szegte, nagy érdeklődéssel indultunk be az UNESCO Világörökség listáján szereplő monostori erődbe.
Amíg a tárlatvezetőnket vártuk, megcsodáltuk az előcsarnokban a falakon lévő korabeli térképeket, képeket, majd egy szobában a Komáromi Erőd makettjét tekintettük meg. A makett mellett korabeli katonaöltözeteket és kitüntetéseket is találtunk. Majd megérkezett a fiatal tárlatvezető, ki előbb szóban adott tájékoztatást az erődről.
Eztán egy jó másfél órás tárlatvezetés következett, melyben zenés huszár és ruszki szobákban járhattunk, kazamatákba és fogdákba nyerhettünk betekintést. A tárlatvezetés vége az erőd kávézójában ért véget, ahol a társaság nagy része forró csokit és teát vásárolt, hogy felmelegedjenek a hideg-esős túra után.
Páran még így is kimentek a Duna partjára, ki a folyó előtt fényképezkedett, ki a Tanár Úrral csinált szelfit :)
Ám a látogatás még nem ért véget, páran a hajómúzeumot tekintették meg, páran pedig a Kenyérmúzeumot. Jó magam az utóbbit választottam, mely a XIX. és a XX. századi pékségek, élelmiszerek fejlődését mutatta be. Mikor mindenki befejezte a nézelődést, hazafele vettük az irányt. Hiába a rossz idő, a főszerep a tudás bővítéséé és a jó hangulaté volt.
Mi diákok még mindig azon a véleményen vagyunk, bármilyen is az idő és lehet bármilyen hosszú az út, az ilyen jó túrákra mindig szívesen menni fogunk.
| 2017.05.03. |
Kovács Kornél 9.B |
