Március 15. - 2018
2018. március 14. Szombathely, Kanizsai Dorottya Gimnázium.
Már 170 éve annak, hogy a márciusi ifjak arra készültek, kifordítják sarkából a világot, de mi magyarok, még mindig büszkén gondolunk vissza rájuk, mert:
Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak. (Juhász Gyula: Március idusára)
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak. (Juhász Gyula: Március idusára)
Az első órát követően a tornateremben gyülekeztek az osztályok. Öröm volt nézni az ünneplőbe öltözött ifjúságot. A terem zsongott, még mindenki a körülötte lévőkkel volt elfoglalva, amikor az énekkar belekezdett Csézy dalába: Volt itt mindig, aki bátran szólt. Mindig voltak nagyot álmodók ... Pillanatok alatt csend lett, majd a dal következő sorait a néma döbbenet után viharos taps fogadta:
Jöhet bármi, Te mindig tudd, hogy;
Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,
az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk,
múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,
álma bennünk testet ölt.
Jöhet ezer új barát,
sose keress új hazát.
Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,
az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk,
múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,
álma bennünk testet ölt.
Jöhet ezer új barát,
sose keress új hazát.
Ezután kezdetét vette a műsor. Vörösmarty, Gyulai Pál, Kormorán, majd Petőfi! Magyar vagyok!
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
A magyar név összeforrt a szabadság eszményével. Őseink zabolát nem tűrve vágtattak a pusztákon, de később letelepedve sem tűrték a rabigát. De minden rabság közül a legrosszabb, ha a szellem hever béklyók között:
Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója. (Heltai Jenő: Szabadság)
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója. (Heltai Jenő: Szabadság)
1848. tavaszán a természet ébredése tettekre sarkallta a pesti ifjúságot.
Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.
Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesűlés",
A szó "szabadság" vala. (Petőfi Sándor: A márciusi ifjak)
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.
Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesűlés",
A szó "szabadság" vala. (Petőfi Sándor: A márciusi ifjak)
A dicső és vértelen forradalom után megindult a küzdelem a szabadságért.
A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
A szellemek világa kialutt,
S az elsötétült égnek arcain
Vad fénnyel a villámok rajzolák le
Az ellenséges istenek haragját. (Vörösmarty Mihály: Előszó)
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
A szellemek világa kialutt,
S az elsötétült égnek arcain
Vad fénnyel a villámok rajzolák le
Az ellenséges istenek haragját. (Vörösmarty Mihály: Előszó)
A Szabadságharc, mint tudjuk, elbukott. Az idegen hatalmak iszonyatos túlereje elsöpörte hadainkat, és velük együtt a magyar szabadságot.
Világosnál, VilágosnálHuszárok könnyeznek,
Sirva sirnak veszedelmén
A magyar nemzetnek.
A sohajtás zajszelében
Hajlik meg a zászló,
Szegény gyalog gazdájára
Búsan nyerit a ló. (Gyulai Pál: Világosnál)
Európa csendes, újra csendes,
Elzúgtak forradalmai.
Szégyen reá! lecsendesült és
Szabadságát nem vívta ki.
Magára hagyták, egy magára
A gyáva népek a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Magyar kezében cseng a kard.
Elzúgtak forradalmai.
Szégyen reá! lecsendesült és
Szabadságát nem vívta ki.
Magára hagyták, egy magára
A gyáva népek a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Magyar kezében cseng a kard.
„Költőink így siratták el azt a lelkesítő, nagy álmot, amely esélyt jelentett a társadalmi haladásra, a szabadság és a függetlenség kivívására. Amely lehetőséget adott annak bizonyítására, hogy a magyar nép képes a sorsát saját kezébe venni, s forradalmát más nemzeteknek is példát mutatva minden túlerővel szemben utolsó erejéig védelmezni.”
„A magyar nemzet akkor mutatta be magát a világ előtt, mint egész nép, egész nemzet, egész nagyságában.” (Részletek a műsorból)
De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot! (Juhász Gyula: Március idusára)
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot! (Juhász Gyula: Március idusára)
Azt mondják, a mai fiatalokat nehéz lekötni. Ennek a műsornak sikerült. Azt is mondják, hogy nehéz őket lelkesíteni. Ennek a műsornak ez is sikerült. A titok abban a munkában rejlik, amit az alkotók a bemutatás előtt véghezvittek, mert a produkciónak már egyáltalán nem volt munkaszaga. Egyaránt jól érezték magukat a szereplők és a hallgatóság is. Méltó és egyben hatásos befejezés volt az Anna & the Barbies-tól Márti dala Jesztl Fanni csodálatos hangján: „Kezdjetek el élni …”. Azt hiszem ezt érdemes megfogadnia mindenkinek!
Köszönjük az élményt minden szereplőnek, a technika működtetőinek, a műsor megszervezőjének, Lőrinczyné Marton Zsuzsa tanárnőnek és elmaradhatatlan segítőjének Kocsisné Körmendi Klára tanárnőnek.
Szereplők:
A KDG énekkara Kocsisné Körmendi Klára irányításávalCsizma Blanka 9. KNY
Szeleczky Bálint 11.K
Márffy Marcell 11.K
Kovács Virág 11.K
Illés Ákos 10.A
Beéry Barnabás11.K
Döme Amanda10.A
Horváth Brigitta10.A
Fejes Adonika 10.A
Kelemen Klaudia 11.K
Balló Petra 9.B
Rozmán Milán 11.K
Kneisz Csanád 9. KNY
Imris Máté 11.K
Kovács Dávid 9.B
Sarang Botond 10.K
Fancsali Kristóf 12.A
Jesztl Fanni, gitáron kísérte: Boncz Gyöngy
Vigh Gergő
Az önnepségen készült fényképeket Galéria & Média menüpont alatt tekinthetik meg.
| 2018. március 15. | Lovassné Vass Enikő |
Hírek, aktualitások
Eseménynaptár
Hasznos linkek
