Még egyszer Szalagavató

A végzősök egybehangzó véleménye, hogy az idei volt minden idők legjobb szalagavatója! Jó, hogy így gondolják!

Ezen az estén megint öröm volt kanizsaisnak lenni, mert a főszereplők kitettek magukért! Az elsőtől az utolsóig, valamennyi produkció remek volt és tükrözte az osztály összeállítását és szellemiségét. Természetes, hogy mindenki a magáét érezte a legjobbnak,de az összes műsor pont volt azon a bizonyos i betűn! Csak gratulálni lehet! Kreatívak voltak, vidámak, s ami nagyon fontos, összehangoltan dolgoztak. Erre az összedolgozásra a továbbiakban is nagy szükség lesz, mert együtt könnyebben legyőzhető a következő akadály, az érettségi is.

Büszke vagyok arra, hogy az osztályom egyik tagját, Dálnoki Bencét, érte a megtiszteltetés, hogy társai nevében köszönetet mondjon mindazoknak, akik az érettségi felé vezető úton segítik őt és diáktársait. A feladat nem volt könnyű, de a megszületett gondolatok érdemesek arra, hogy azok is elolvashassák, akik nem lehettek jelen.

Az első két tanítási nyelvű osztály tanulójaként nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy az évfolyam nevében szóljak mindazokhoz, akiknek az elmúlt négy, illetve öt évünket köszönhetjük.

Most, hogy itt állok, egyértelművé vált számomra, hogy kevés olyan jelentős és egyben felemelő pillanat van az ember életében, mint a szalagavató. Egy korszak lezárul, egy új elkezdődik. Eddig talán előfordultak olyan mondatok óra elején, hogy: „nem készültem”, „felelhetnék esetleg inkább holnap”, vagy: „megírhatnánk a dolgozatot a jövő héten?” Holnaptól azonban új időszámítás kezdődik, mert mindenki teljes gőzzel, összes energiáját mozgósítva kezdi lapozni a könyveket,| és füzeteket tölt meg jegyzetekkel, ami azt jelzi, hogy közeleg az érettségi.

Az érettségi, ami az első lépcsőfok egy sikeres karrier felé. Úgy gondolom, mindannyiunk nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy szeretnénk egy jövedelmező állást, amellyel képesek vagyunk fenntartani jövőbeli családunkat, olyan életszínvonalat biztosítva számukra, amelyről ma még csak álmodunk. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele egy jó érettségi.

Mit adott számunkra ez a négy, illetve öt év? Tudást, lehetőséget és támogatást. Tudást: amit magunkkal viszünk a hosszú útra. Lehetőséget a rengeteg programmal, kirándulással és versennyel, valamint mind közül a legfontosabbat: támogatást tanárainktól, szüleinktől, szeretteinktől, ami nélkül nem lehet sikereket elérni az életben. Kérem, engedjék meg, hogy személyes tapasztalataimon keresztül írhassam le, mire is gondolok valójában!

Mint említettem, a két tanítási nyelvű tagozatra járok. A 9. évfolyamon hatalmas lehetőséget kaptunk azáltal, hogy heti 18 angolóránk volt. Nyelvi kompetenciánk szinte percről percre javult a tudatos és következetes munka eredményeként. A Kanizsai Dorottya Gimnázium tanárai végig szívükön viselték fejlődésünket. A Euroweek nemzetközi diáktalálkozó keretében volt szerencsénk meglátogatni több európai országot, ahol a gyakorlatba is átültethettük korábban elsajátított elméleti nyelvtudásunkat. Jelenleg egy nemzetközi ösztöndíjprogram utolsó fordulójában veszek részt, ahol 15 diák közül EGY lehetőséget kap álmai megvalósítására, egy nívós bostoni egyetemen. Mindezt a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban megszerzett tudásomnak köszönhetem. Tavaly meglátogathattunk egy Holland egyetemet, amely tárt karokkal várja az ambiciózus KDG-s diákokat. Osztályfőnökömnek köszönhetően, csupán osztálykirándulások keretében négy fővárost látogattunk meg, Budapestet, Bécset, Prágát és Berlint. Megszámlálhatatlan izgalmas szituáció, megannyi szép emlék, annál is több nevetés és öröm. Jó, hogy lesz mire visszagondolni!

Kedves Diáktársaim! Ha körbenéztek, ott állnak körülöttetek azok, akikkel együtt izgultatok, amikor óra elején a tanár a naplót fürkészte, akikkel jókat beszélgettetek az óraközi szünetekben, vagy éppen az órák alatt, akikkel kockázatot vállalva összesúgtatok dolgozat közben, amikor a tanár éppen elfordult, és akikkel rengeteget nevettetek a diákrendezvényeken és osztálykirándulásokon. Ezek a momentumok kötnek össze minket, és teszik feledhetetlenné a múltat. Az évek során barátságok, életre szóló kötelékek születtek, amelyeket a számtalan közös élmény és kaland tesz szilárddá és tartóssá a következő évekre, évtizedekre. Bármilyen távolra sodor benneteket a sors barátaitoktól, őrizzétek meg szívetekben a gimnáziumi éveket, tanáraitok intelmeit, és a Kanizsai Dorottya Gimnázium szellemiségét!

Rendkívül fontos ezekben a percekben, hogy kifejezzük hálánkat tanárainknak és szüleinknek. Míg az iskola pedagógusai a tantermekben végeznek kemény munkát, addig szüleink otthonról támogatnak minket nap, mint nap. Ők nyújtanak nekünk segítő kezet;| amikor szükségünk van rá, velünk vannak; lelket öntenek belénk bánatunkban, ha egy dolgozat nem úgy sikerül, és osztoznak örömünkben, amikor életünk egy új szakaszba lép. Köszönjük hát meg a törődést, a gondoskodást, és készüljünk fel egy nehéz időszakra, bízva abban, hogy a befektetett munka megtérül a jövőben! Egy valamit azonban ne felejtsetek el! A mai este teljes egészében a miénk, végzős diákoké. Szórakozzunk önfeledten, élvezzük a középiskolás életet együtt, még egyszer, úgy, mint kilencedik elején!
 

---

A KDG honlapja eredményes felkészülést kíván minden végzős diáknak !