Szalagavató - 2018

Tudtuk persze, hogy végzőseink régóta készülnek a szalagavatóra, na meg azt is, hogy nem akarnak elmaradni elődeiktől, de hogy a tanulás mellett hogy volt idejük ilyen profi produkciók létrehozására, mégsem értjük. Na, de ne vágjunk a dolgok elébe!

Az ünnepélyes rész is megdobogtatta a szíveket, könnyek szöktek a szemekbe, hisz kezdetét vette a búcsú, célegyenesbe fordult a négy osztály.

Osztályfőnökeik vezetésével, akik a táncparketten is megállták a helyüket tanítványaik között, minden valószínűség szerint az érettségi nevű akadályt is simán veszik majd. A sok kevésbé fontos mellett, egy napjainkban kiemelt helyen szereplő dologból már most sikeres vizsgát tettek, méghozzá kiváló eredménnyel. Hogy mi ez? Az együttműködés képessége, németül „Teamfähigkeit”. Együtt készültek, együtt mozdultak, együtt sírtak és nevettek. Mit tehetünk ilyenkor mi, a tanáraik? Gratulálunk, és ugyanilyen kitartást kívánunk a tanuláshoz!

Magáról a szalagavatóról beszéljenek ezúttal a képek, Tóth Adrienn (12. C) beszéde, no meg egy autentikus diákbeszámoló.

---

Sok mindent nem szeretnék, például most közhelyekbe bocsátkozni, de egy-egy sornál kénytelen vagyok. Közhely veszély!

Osztályunk hímnemű kisebbségét erősítve, úgy gondolom, nem meglepő, ha azt mondom, lazábban álltunk hozzá a szalagavatóhoz mi srácok, ami olykor vitákat is eredményezett a felkészülések alatt. Továbbra is állítom, hogy a kacsamintás nyakkendő egy remek ötlet volt az ünnepélyre, de fenntartom a lehetőséget, hogy nem volt igazunk. Színek, fazonok, zenék a műsorban, illetve a többi, amire nem figyeltünk, (vagy csak én nem), többször is visszajáró téma volt, melyek néha több feszültséget keltettek osztályunkban. El is értem az első közhelyhez, ugyanis, ha egy csapatban gondolkodunk, elengedhetetlen a konfliktusok felvállalása, és természetesen annak megfelelő kezelése.

Ezalatt a néhány hónap alatt sikerült olyan csapatmunkát tanúsítanunk, melyet már réges-régen elfelejtettünk 9. osztály óta. Nehézkesen indultunk, de ahogyan lennie kellett, a hajrában összeállt a produkció, melynek sikere nagy részben a remek szervezőkészséggel rendelkező osztálytársaimnak köszönhető, akik olykor (abszolút jogosan) diktatórikus módszereket megidéző fellépéssel sikerült kontrollálniuk az osztályt. Továbbá felkészülésünkben Molnár Nóra táncoktató volt segítségünkre.

Mikor álltunk a sorban és vártuk, hogy feltűzzék a szalagot, őszintén szólva nem sok minden járt a fejemben. Végignéztem az osztályon és a többi végzős arcokon, felnéztem a tavaly végzett évfolyamtársaimra, akikkel elkezdtük a gimit, és a lelátón ülő családomra. Éltem a pillanatnak, és örültem, hogy tartozhatok valahova, hogy együtt vagyunk. Azért az eszembe jutott, hogy jól áll-e a hajam, mikor fotóznak.

A műsoroknál már abszolút feloldódott a hangulat, természetesen egy-egy nosztalgikus felvételen kiült az érzelem a diákok arcára. Jó érzés volt szurkolni és bíztatni az osztályokat, ahogyan az is, amikor az egész terem felnevet a műsorunk egyes pontjain. Élveztük és nem csak túl akartunk lenni rajta.

Egész jó kis 5 év volt, bár voltak nehéz periódusok. Volt, olyan pillanat, amikor lelkesen vettük az akadályokat és volt, amikor már csak túl akartunk lenni az egészen. Lassan túl is vagyunk rajta. Egy dologban viszont biztos vagyok. Élveztük mi ezt az 5 évet, és mikor visszajövünk, akkor fogjuk megérteni, hogy mit is kaptunk ezalatt.

Szepessy László 12. K

---

FOTÓK:

Szalagavató - 2018 - KDG Galéria - Lovassné Vass Enikő

Felkerült a szalag a KDG végzőseire is  - Nyugat.hu


VIDEÓK:
 
 
 
 

 

2018. január 20-21.

 

---