Tea és Tudomány - Kapitány Ágnes látogatása az egykori alma materben

A Tea és Tudomány sorozat eddigi talán leghíresebb vendégeit üdvözölhette Kapitány Ágnes és férje Kapitány Gábor személyében. Kapitány Ágnes tavasszal kapta meg a legnagyobb magyar kitüntetést, a Széchenyi-díjat.

Bombaként robbant a hír, hogy egyszerre két volt kanizsais diák is részesült ebben a megtiszteltetésben és már akkor alig vártuk, hogy vendégként üdvözölhessük őket. (A másik díjazott, Oláh Edit egy későbbi időpontban látogat el hozzánk.)
Ma végre sor került a találkozóra.

Merklin Ferenc igazgató helyettes úr az egybegyűltek köszöntése után feltette a kérdést: „Milyen volt akkoriban a Kanizsai? Milyen mélyről törnek fel az emlékek?” A válaszból megtudhattuk, hogy az emlékek egyrészt mélyről törnek fel, hisz 45 év nagy idő, másrészt ez a 45 év azt is jelenti, hogy nyáron volt az osztály érettségi találkozója, vagyis friss kanizsais emlékek is vannak. Egyébként is, örök kamaszként az évek múlása csak tévedésnek tűnik.

A teremben több egykori tanár, osztálytárs és ismerős is jelen volt, így mondhatni, családias légkörben zajlott a beszélgetés.
Ágnes elmesélte, hogy édesapja, Gál Ferusz József, az akkoriban pezsgő kulturális élet központi személyisége volt Vas megyében és Szombathelyen is. Tőle és édesanyjától tanulta azt a munkamorált, ami mind a mai napig jellemzi, valamint azt is, hogy a tudás hihetetlenül fontos, talán mindennél fontosabb. „A könyvtárba úgy jártunk, mint maci a málnásba.”  Fiatalon az ember agya szivacsként szív be mindent és szerencsére Szombathelyen volt mit. A főiskolán egy remek filmklub működött, ahol a legjelentősebb kortárs filmek mellett a filmtörténet remekműveit is megnézhették és megvitathatták. Az iskolában filmesztétikát is tanultak, és ennek kapcsán érte el első jelentős sikerét, mert a tantárgy országos versenyén első helyezést ért el.

Ágnes hálával és elismeréssel emlékezett meg osztályfőnökéről, Kocsis Gyuláról, aki 7-8 nyelven beszélt, és akitől mindent tud, amit a tanításról tudni lehet. Mindenkiben látott valami különlegeset, azt vallotta, minden emberben ott lapul egy gyémánt, amit csak ki kell bontani. Olyan osztályközösséget teremtett, hogy nem voltak klikkek, s a mai napig őszintén tudnak beszélni problémáikról. Felejthetetlen osztálykirándulásaik egyben kultúrtörténeti utazások is voltak.

Szeretettel emlékezett meg Batki Sárika néniről is, aki segítette a felvételire való készülésben. Akkoriban hússzoros volt a túljelentkezés az ELTE magyar szakára, így hihetetlen nehéz volt bejutni.

Hálával gondol vissza a mai Paragvári, korábban Hámán Kató utcai Általános Iskola zenei tagozatára, ahol a zene szeretete mellett megtanulta az egymásra figyelés fontosságát. Gimnáziumi énektanára, Goda Imre, is nagy hatással volt rá. Családjában ma is „divat” az éneklés. Amikor Szombathelyre utaznak, mindig énekelnek az autóban, méghozzá népdalokat. És a repertoár olyan nagy, hogy a három és fél órás, autópálya mentes úton nincs ismétlés!

Az éneklés mellett a sport is fontos szerepet játszott és játszik életében. Az emlékezetes Gayer parki tesi órák mellett fontos szerepet kapott a balett, a művészi torna, az úszás és a röplabda is, ez utóbbi Dancs Jánosnál, a KDG későbbi igazgatójánál. Jelenleg az évtizedek óta űzött Jóga és a túrázás jelenti a sportot. Tíz évvel ezelőtt az Atlasz hegységet is megmászták.

Kapitány Gábor elmondta, hogy az együttes munka nem a véletlen szülötte, hanem tudatos tervezés eredménye, hisz megismerkedésük után három nappal már mindketten tudták, hogy egymás mellett szeretnék leélni életüket. Hogy minden idejüket együtt töltik, sosem okozott problémát, sőt az a furcsa és szinte elviselhetetlen, ha egy óránál többet vannak távol egymástól.

A házaspár ezt követően beszélt a kutatási területüket képező témáról, vagyis a mindennapi élet szimbolikus elemeiről. Elmondták, hogy 3 fő kutatási területük van: Értékek, értékrendszerek kutatása - Világképek kutatása - Társadalomelméleti kérdések
Az alternatív életstratégiákról video sorozat is készült, ami a youtube-on megtekinthető.

Gábor szerint az egész világ szimbólumokból áll, s ha jól belegondolunk, nem is tudunk evvel vitatkozni. Sok mindent megtudhattunk a kulturális antropológiáról és a kutatás nehézségeiről is. Minden buktató ellenére, ha tehetnék, újra ezt a pályát választanák, mert rátaláltak arra, ami érdekli őket, és ebből meg is tudnak élni. Mai diákjainknak pedig azt kívánták, hogy ők is találják meg azt, amit belső elkötelezettséggel tudnak csinálni. Örömmel üdvözölték a Tea és Tudomány programsorozatot, mert ezáltal a diákok olyan példákat láthatnak, ami segítheti őket a pályaválasztásban.

A házaspár egyik könyvét az iskolai könyvtárnak ajándékozta, amiről elmondták, hogy a Szabó Ervin Könyvtárban bekerült a 10 leglopottabb könyv közé. Az érdeklődők letölthetik at internetről a Rejtjelek című TV-sorozatot, ami Kapitány Gábor és Kapitány Ágnes kutatásai alapján készült.

A Tea és Tudomány újra bizonyított, ahogy a Kanizsai is! Kimeríthetetlen az a forrás, ahonnan sikeressé vált egykori tanítványainkat merítjük. És a sorozatnak még messzi nincs vége, hamarosan folytatás következik.

 

---