Tea és Tudomány - Vendégünk volt Dallos Gyula mesteredző

"Bölcs embernek ló való,
mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló!"
(Jókai Mór)

Óriási érdeklődés övezte a „Tea és Tudomány” soron következő rendezvényét a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban. Az előadásnak hamar híre kelt a lovas közösségben, hiszen Dallos Gyula neve szakmai berkekben fogalom nemcsak Magyarországon, de az egész világon. Jöttek érdeklődők nemcsak Szombathelyről, de még a környező településekről is. A toronyi Alpokalja Lovasklub tagjai is kapva kaptak a lehetőségen, hogy ilyen nagy tudású, elismert szakemberrel találkozhatnak élőben. Mint elnökük elmondta, Dallos Gyula bácsi tankönyvei majd’ mindegyikük könyvespolcán megtalálhatók, így riadólánc-szerűen értesítették egymást a rendezvényről.  A várakozásoknak megfelelően a Kanizsai Dorottya Gimnázium terme zsúfolásig megtelt, még a rendezvény közben is kellett pótszékeket behordani.

Merklin Ferenc intézményvezető úr felvezetésében hosszasan sorolta Dallos Gyula bácsi eredményeit: 25 éven át egyéni Magyar Bajnok díjlovaglásban, Európa Bajnoki bronzérmes, Világ Bajnokságon 7. helyezett, 11-szeres Világ Kupa forduló győztes, 6-szoros Világ Kupa döntős, több mint 150 Nemzetközi Nagy Díj szintű győzelem… De a leglényegesebb, hogy mindezt önedzőként érte el! Intézményvezető úr – kislánya révén – már megtapasztalta, hogy a lovas sportba bizony úgy is bele lehet szeretni, hogy az ember maga még nem is ült nyeregben. Hiszen a lovaglás nem pusztán sport, hanem egy életforma. Szeretettel köszöntötte ennek kiváló tudóját, Dallos Gyula egyetemi tanárt, Magyarország Örökös Bajnokát.

Gyula bácsi szerényen fogadta a nézőközönség spontán tapsviharát. Mielőtt rátért volna lovas karrierjére, meghatódva idézte fel első napját a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban, ahol 1968-ben érettségizett. Szeretettel idézte fel egykori tanárai - köztük Kovács Ferenc és Wirth Zsuzsanna alakját -, akiknek rengeteget köszönhet. Egykori osztálytársai egyetértően bólogattak.

Dallos Gyula elmondta, rendkívül szerencsés, hogy már elsőre olyan edzőhöz, a híres Makkos Vili bácsishoz került, aki nem akarta uniformizálni, hagyta, hogy a saját stílusában, saját tempójában bontakozzon ki tehetsége. (Makkos Vilmos unokája és veje megindultan hallgatták ezeket a szavakat a nézőtér soraiból.)

S hogyan is indult a fiatal Dallos Gyula lovas karrierje? Egy Vas Népe hirdetéssel, amely a Petőfi utcában megnyílt lovardát reklámozta. A szegény, 6 gyermekes család fia azt kérte szülinapjára, hogy elmehessen oda lovaglóórát venni. A fiatal fiút aztán megigézte nem is a lovaglás, inkább maga a ló, mint állat, mint társ. A többi már történelem. Szerencsére családja és tanárai támogatták, így össze tudta hangolni a tanulást a sporttal, pedig testvéreivel dolgozniuk is kellett, hogy a család megéljen. Többször kiemelte, mennyire hálás a családjától kapott támogatásért, s közben szeretetteljesen kimosolygott az őt elkísérő feleségére és húgára.

Elárulta, hogy semmilyen más hivatásban nem tudta elképzelni magát, csak a sportban. Kitűzött maga elé egy célt, és attól nem tért el semmilyen irányba. Élete során bejárta a világ minden csücskét, híres emberekkel hozta össze a sors, megnyert minden létező díjat a saját sportágában, s ennek titka mindössze ennyi: elég önismerettel rendelkezett ahhoz, hogy tudja, mit válasszon hivatásának, kitartóan és szorgalommal küzdött az eredményeiért, és volt lehetősége kibontakoztatni tehetségét. Kihangsúlyozta, hogy becsvágy, akarat, hit és céltudat nélkül viszont hiába kap bárki lehetőséget, semmire sem fogja vinni az életben.

Nézői kérdésre bővebben is kifejtette lovakkal való kapcsolatát. A ló nem egy szimpla sporteszköz – „nem egy síléc” -, hanem élőlény, akivel kapcsolatot kell kiépíteni az edzések folyamán. Hihetetlen eszköz a nevelésben is. A cikk írója nem tudott nem párhuzamot vonni Gyula bácsi gondolatai és a tanítás között: „A lovat rá kell bírni az együttműködésre. A lovat nem tudod leuralni, csak magad mellé állítani azzal, hogy megtanulsz az ő fejével gondolkodni. Ha erőből akarsz egy lóval foglalkozni, az veszett fejsze nyele.” „Milyen egy jó istálló? Ahová ha bemész, a lovak egyből feléd fordulnak. Ha a farukat mutatják neked, oda be se menj!”

Az előadás végén nem oszlott a közönség, újabb és újabb kérdéseket tettek fel a kiváló sportembernek, pedagógusnak. Utoljára egy fiatal diáklány jelentkezett: „Mit tanácsol Gyula bácsi annak a lánynak, aki úgy érzi, maga is a lovaglásra tenné fel az életét?” Gyula bácsi elgondolkodott, majd jól megfontolt válaszával a következőt véste nemcsak kérdezője, de minden hallgatója eszébe:

„Mérd fel, a lovaglás melyik ágában lennél a legjobb, mi az igazán neked való! Dönts te, és ne a szüleid, barátaid, tanáraid! Csak így lesz ez igazán a te választásod, és ezért sokkal kitartóbb leszel benne! Tarts ki a döntésed mellett, ne kezdj bele ebbe is, abba is! Küzdj alázatosan, kitartóan, szorgalommal! És ha elesel, kelj fel! Folytasd! Így eljuthatsz a világ tetejére is!”

Dallos Gyula bácsi búcsúajándékként többek között egy jubileumi évkönyvet kapott a tavaly centenáriumát ünneplő egykori gimnáziumától. Az est számomra legmeghatóbb pillanata az volt, mikor az ajándékkönyvet körbe küldte a nézők között, megkérve őket, dedikálják azt neki. Így köszönte meg és tükrözte vissza a feléje áradó szeretetet és tiszteletet, és mutatott példát mindannyiunk számára alázatból ez a kiváló sportoló, kiváló ember.

Köszönjük, Gyula bácsi!

És köszönjük az iskola vezetőségének, hogy ilyen rangos előadót hívott meg ismét a Tea és Tudomány rendezvényére!

Legközelebb április 30-án találkozunk, akkor Prof. Dr. Oláh Edit, az Országos Onkológiai Intézet vezetője, egykori kanizsais diák lesz a vendégünk.