Kanizsai Dorottya Gimnázium

Tea és Tudomány - vendégünk volt Dr. Borhy László

A régészet és az ahhoz vezető út
/Borhy László/
 
  „Szombathelyiként csak régész lehet az ember”
Borhy László előadása a KDG-ben

November 15-én került sor a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban a 2016-os év utolsó előtti Tea és Tudomány est megrendezésére. Ezúttal Borhy László látogatott el iskolánkba. Az ELTE dékánja nemcsak fiatalkori emlékeibe engedett bepillantást, de hivatása szépségeit, sőt élete legmeghatározóbb történéseit is megosztotta velünk. Ezért hát nem helyezhetjük kizárólag őt a középpontba, körül kell járnunk munkásságát is.

Borhy László fejéből már 8 éves korában kipattant az ötlet a pályaválasztást illetően. Elköteleződés a régészet mellett, amely megfogant a céltudatos gyermekben, nem hagyott alább a serdülő kamaszban. Ennélfogva, 1977-ben Borhy megkezdte középiskolai tanulmányait a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban.
Öröm volt hallgatni, ahogy Borhy László az intézményben eltöltött éveiről mesélt. Az iskolát csak dicsérte, amiért olyan sokat köszönhet neki, és amiért az itt szerzett tudásnak annyiszor hasznát vette a későbbiekben.

Mindenekelőtt szigorú tornatanáráról, Kovács Ferencről ejtett néhány szót, aki lángra lobbantotta benne a sport iránti szeretetet. Ennek hatására Borhy 16 éves kora óta karatézik, foglalkozik küzdősporttal.

Orosz-angol nyelvi tagozatra iratkozott be, mivel felismerte, mekkora szüksége lesz az idegen nyelvek ismeretére. Ambiciózus beállítottsága kisvártatva meghozta gyümölcsét. Ugyanis az egyetemre nem volt könnyű bejutni, csak az teljesíthetett jól, aki a 9. osztálytól kezdve szem előtt tartotta a továbbtanulás fontosságát, és szívvel-lélekkel készült rá.

A nyelvi tagozatnak azonban volt egy hátulütője: az ebből adódó magas óraszám miatt nem jutott volna ideje a régészettel kapcsolatos órákra. Ésszerűbbnek látta inkább leadni a nyelveket, ám ezt az orosszal nem tehette meg az akkori rendszerben.

Így végezetül az angol óráit cserélte ki pár régészetire. Azokra beilleszkedve fejlesztette tovább korábbi célkitűzését. Már nem csak a régészetben gondolkodott, hanem konkrétan a római koros régészet és archeológia érdekelte. Római hadtörténetből írta a szakdolgozatát, valamint abból is doktorált.

Saját elmondása szerint nagyszerű barátokkal büszkélkedhetett, akikkel gyakran rendeztek hétvégi programokat. Főleg Mentes Vilmos egykori igazgatóhelyettes nevéhez fűződik az azóta is otthonos légkör kialakítása a gimnáziumban.

Mikor tanársegédként dolgozott, eljutott Szőnybe, amit a Római Birodalom idején Brigetiónak neveztek, s ahol 1992 óta folyamatosan zajlanak a feltárások. Így bukkanhatott rá 1993-ban Borhy arra a mennyezeti festményre, amit aztán visszatemetett a földbe, hogy további sérülés ne keletkezzen rajta.

A lelet egy év múltával újból előkerült. Innentől fogva a Magyar Tudományos Akadémia komoly pénzösszeggel támogatta az ásatást, valamint kikötötte, hogy Borhy folytassa a felfedezést. A pályája kezdetén levő férfi eleinte vonakodott a belé vetett bizalommal járó felelősségtől, majd mégis kipróbálta magát ezen a területen is.

Borhy jelenlegi feladata a régmúlt korok hagyatékainak felderítése, amivel kiemelkedő eredményeket ért már el. Ha előkerül egy lelet, temérdek megfejtésre váró adatot vonz magával. Ezeket firtatva bővülnek az ismeretek, a régészek tudása pedig állandóan frissül.


Gaál Krisztián 12.C

  Tea és Tudomány estünket ismét egy neves személyiség látogatta meg, Dr. Borhy László egyetemi tanár, akadémikus, az ELTE BTK dékánja, a Régészettudományi Intézet igazgatója.

Nagy megtiszteltetés, hogy a Dékán Úr eleget tett meghívásunknak. Noha a naptára tele van programokkal, természetesnek tartotta, hogy részt vegyen egykori iskolája rendezvényén. Szavait idézve: „Az ember soha nem szakad el attól a közegtől, amitől valamit kapott.” A KDG orosz tagozatos osztályát végezte el, s a későbbi munkájának fontos részét, a nyelvek iránti fogékonyságot itt sajátította el.

Már 8 éves kora óta régész szeretett volna lenni, „Szombathelyiként csak régész lehet az ember”, hiszen a Romkert, az ISEUM mellett nem lehet csak úgy elmenni. Céljai elérésében a gimnázium is sokat segített. „Ha a tanárok látták, hogy valaki tovább akar tanulni, azt mindenki elé helyezték.”
10 éves korától kezdve részt vett a Velem Szent Vid-i feltárásokon, amely az idő múlásával életformájává vált. Így egyetemi tanulmányait az ELTE BTK-án törénelem-régészet szakon végezte. Jelenleg a Régészeti és Művészettörténeti Társulat, valamint az Ókortudományi Társaság tagja. 2004-ben a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Kuzsinszky Bálint-emlékéremmel tüntette ki. 2013-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja; Komárom város Díszpolgára.

Fő tudományos tevékenysége: régészeti kutatások a késő római hadtörténet, római császárkori művészet, ókori falfestészet területén; római koros tanásatás vezetése Brigetio polgárvárosában (Komárom-Ószöny)

A komáromi feltárások 1992-ben kezdődtek, Dékán Úr ekkor még fiatal tanársegéd volt. Az ásatásokat egy idő után le akarták állítatni, azonban a közben fellelt falfestményeknek köszönhetően a helyi önkormányzat egyöntetűen megszavazta a folytatást. A munkálatok máig folynak, s az erről szóló előadásnak köszönhetően kicsit mi is bepillantást nyerhettünk a régészet szépségébe.

Az előadás elején Brigetio város korrajzát és egykori település szerkezetét mutatta be számunkra Dr. Borhy László. Majd a Dékán Úr áttért az ásatások menetére, sikereire. „Hisz tudják. Ha a régész talál valamit a földben, izgalomba jön.” A régészeti leletekről eredeti és restaurált formában is láthattuk képeket.

Megismerhettük a feltárt falfestményeken szereplő motívumokat, és azok mitológiai jelentését. Nem csak festményekre, hanem pincékre is leltek, összesen háromra.
Az első pincét, miután megépítették, bevakolták, de a falépcső lenyomata megmaradt, amely a képeken is jól látszott.
A második pincét 2010-ben már majdnem megtalálták, azonban nem tudták azonosítani, ezért nem folytatták a feltárást. 2012-ben a függőleges fal előkerülése után már nyilvánvaló volt, hogy egy újabb pince került elő. Ezek után szenzációs leletre bukkantak: egy több száz éves leszakadt fafödém maradványaira. „Természetesen minket nem hagyott nyugodni, érdekelt, hogy mi van alatta.” A födém alól edények, korsók, összetört amfora töredékek és növényi magvak is kerültek elő.
A harmadik pincében kvád bronz mellszobrocskát találtak. Ez a germán törzsnél az ellenség karikaturisztikus megjelenítését szolgálta.

A tavalyi év legnagyobb felfedezése az egyik pincében fellelt római sisak. Dékán Úr az illusztrációk segítségével részletesen bemutatta, hogy milyen díszítő elemek láthatóak rajta. Például: a sisak homlokán sas ábrázolás, mely Jupiterre, oldalain 1-1 páva, mely Júnóra utal. Hátoldalán medúzafő, melynek célja az elrettentés, megrémítés volt.

A táborváros területén egy római kori törvénytábla maradványai is előkerültek, Phillippus Arabs, „Sokak szerint Harrison Fordra emlékeztető” császár idejéről. Ez egy jelentős lelet, hisz ezzel együtt csak 3 törvénye maradt fent az utókornak.
 
Nagy örömmel láttuk, hogy a T&T esték iránt egyre nagyobb az érdeklődés, olyannyira, hogy ezen a délután is, csak pótszékeken fértünk el, ha egy kicsit szűkösen is. Dékán úr előadás azonban olyan megnyerő és lebilincselő volt, hogy feledtetett velünk minden kényelmetlenséget. És ezen a délután talán mindenki egy kicsit – „jó szombathelyiként” – régész akart lenni.
 
Takács Lídia 12.C
 
2016.11.19.
A képekre kattintva Galéria nyílik
Fotók: Lovassné Vass Enikő
Czirók Dániel 10.B



 

Hírek, aktualitások

Eseménynaptár

Hasznos linkek