Tea és Tudomány - vendégünk volt Vörös Ferenc festőművész
Teljesen megtelt a 21-es terem a ma esti Teára, ekkor került sor immár 6. alkalommal a Tea és Tudomány est megrendezésére. Egykori kollégák, tanítványok és művészetének kedvelői várták a Vörös Ferenc tanár úrral való beszélgetést.
Mielőtt a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba került, szülővárosában, Sárváron tanított. Ezernyi emlék köti oda. A szülei kertészetében fejlődő virágok természetes szépsége, szerkezetük, felépítésük tanulmányozása keltette fel érdeklődését a művészetek iránt. Az első nagy lökést egykori rajztanára adta, aki portrét festett róla, vízfestékkel! Az ecsetvonásai nyomán kibontakozó kép megbabonázta. Azóta is ez az egyik legkedveltebb festési technikája.
A virágok mellett a nők is fontos szerepet játszottak életében és művészetében, ahogy fogalmazott, az életet jelentették, jelentik számára. 21 éve felesége egyben a múzsája is, vele szavak nélkül is kitűnően megértik egymást.
A 85 éves művész tavaly még tanított. Azt vallja, hogy a tanítás lényeges kérdése az őszinteség. Ő mindig így fordult tanítványai felé és tőlük is ezt várta! Soha nem kívánta, hogy diákjai őt másolják, mindig arra bíztatta őket, hogy találják meg saját útjukat, saját stílusukat. Fontosnak tartotta a hitelességet és a tantárgyak egységben való oktatását, hiszen például egy piramis szerkezetének, művészeti értékének megértéséhez fontos ismerni a történelmi hátteret is. Másik szakja szerencsére a történelem.
„Ebben az iskolában nagyon boldog voltam.” – szólt az őszinte vallomás, amit rögtön követett az indoklás is, miszerint olyan gyerekek jártak ide, akik fogékonyak voltak a művészetre, akikre ráragadt a „Vörös fertőzés”. Hosszú pályája során több, mint nyolcvan tehetséget fedezett fel, akik között ott találjuk Mészáros Lászlót, Torjay Valtert, Gadóczi Józsefet, de a Képtár igazgatóját, Czebula Annát is. Családjában lánya, Vörös Lívia és unokája, Pócza Lilla is örökölte a tehetségét.
Ő maga 80 könyvet illusztrált, kb. 4000 grafikát készített és számtalan képet festett. Neki köszönhetjük a máig közkedvelt középiskolai rajzpályázatot, ami évente megrendezésre kerül. Minden mondatából derű áradt. „Higgyétek el, az élet nagyon szép! Szerencsés, aki rajzol, mert boldogabb az élete.” Lehet, hogy ez a hosszú élet titka?
Hamar eltelt a röpke 60 perc, de még hátra volt egy fontos tanítás, amit érdemes megjegyeznünk és szem előtt tartanunk:
„Amit az ember mond, azt higgye el, s ha elhiszi, el is tudja hitetni!” A közönség tapssal jutalmazta az idős művészt, megköszönve a szép estét és munkásságát.
Mi pedig reméljük, hogy teljesül Vörös Ferenc tanár úr kívánsága és mindannyian jó egészségben együtt ünnepelhetjük iskolánk fennállásának századik évfordulóját is.
Mielőtt a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba került, szülővárosában, Sárváron tanított. Ezernyi emlék köti oda. A szülei kertészetében fejlődő virágok természetes szépsége, szerkezetük, felépítésük tanulmányozása keltette fel érdeklődését a művészetek iránt. Az első nagy lökést egykori rajztanára adta, aki portrét festett róla, vízfestékkel! Az ecsetvonásai nyomán kibontakozó kép megbabonázta. Azóta is ez az egyik legkedveltebb festési technikája.A virágok mellett a nők is fontos szerepet játszottak életében és művészetében, ahogy fogalmazott, az életet jelentették, jelentik számára. 21 éve felesége egyben a múzsája is, vele szavak nélkül is kitűnően megértik egymást.
A 85 éves művész tavaly még tanított. Azt vallja, hogy a tanítás lényeges kérdése az őszinteség. Ő mindig így fordult tanítványai felé és tőlük is ezt várta! Soha nem kívánta, hogy diákjai őt másolják, mindig arra bíztatta őket, hogy találják meg saját útjukat, saját stílusukat. Fontosnak tartotta a hitelességet és a tantárgyak egységben való oktatását, hiszen például egy piramis szerkezetének, művészeti értékének megértéséhez fontos ismerni a történelmi hátteret is. Másik szakja szerencsére a történelem.
„Ebben az iskolában nagyon boldog voltam.” – szólt az őszinte vallomás, amit rögtön követett az indoklás is, miszerint olyan gyerekek jártak ide, akik fogékonyak voltak a művészetre, akikre ráragadt a „Vörös fertőzés”. Hosszú pályája során több, mint nyolcvan tehetséget fedezett fel, akik között ott találjuk Mészáros Lászlót, Torjay Valtert, Gadóczi Józsefet, de a Képtár igazgatóját, Czebula Annát is. Családjában lánya, Vörös Lívia és unokája, Pócza Lilla is örökölte a tehetségét.
Ő maga 80 könyvet illusztrált, kb. 4000 grafikát készített és számtalan képet festett. Neki köszönhetjük a máig közkedvelt középiskolai rajzpályázatot, ami évente megrendezésre kerül. Minden mondatából derű áradt. „Higgyétek el, az élet nagyon szép! Szerencsés, aki rajzol, mert boldogabb az élete.” Lehet, hogy ez a hosszú élet titka?
Hamar eltelt a röpke 60 perc, de még hátra volt egy fontos tanítás, amit érdemes megjegyeznünk és szem előtt tartanunk:
„Amit az ember mond, azt higgye el, s ha elhiszi, el is tudja hitetni!” A közönség tapssal jutalmazta az idős művészt, megköszönve a szép estét és munkásságát.
Mi pedig reméljük, hogy teljesül Vörös Ferenc tanár úr kívánsága és mindannyian jó egészségben együtt ünnepelhetjük iskolánk fennállásának századik évfordulóját is.
Lovassné Vass Enikő
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Hírek, aktualitások
Eseménynaptár
Hasznos linkek
