Kedd délután folytatódott a már hagyományos Tea és Tudomány estek sorozat a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban. Vendégünk volt
dr. Asbóth Mária, a
Magyar Máltai Szeretetszolgálat szombathelyi csoportjának vezetője, a Kanizsai Dorottya Gimnázium „A Jövőért Alapítvány” alapító tagja, Kuratóriumának elnöke.
Asbóth Mária igazi karácsonyi hangulatot hozott hozzánk. A decemberi hideg levegő helyett szeretet surrant be mellette a 21-es terem ajtaján, átmelegítve a kedves vendégek, tanárok és diákok lelkét. Vendégünk nem úgy érkezett hozzánk, mint a Máltai Szeretetszolgálat szombathelyi elnöke, nem úgy, mint jogász, sem mint megszámlálhatatlan díjjal jutalmazott prédikátor. Egy óra boldogságot hozott iskolánkba, szép gondolatokat, hatalmas igazságokat és nevetést.
Mária a KDG diákja volt, 1968-ban végzett. A mögötte lógó tabló nagyapjának, IV. Károly király udvari festőjének utolsó munkája volt. Mesélt arról, miként olvasott index alatt levő könyveket középiskolában, a magyar-történelem szakos álmairól, majd későbbi teázásairól, melyek belső csendet nyújtanak neki a hétköznapokban.
Ahogy hallgattam az előadást, folyton csak arra tudtam gondolni, mennyi önfeláldozás, mennyi munka van amögött, amit ő elért. Gyermekeknek gyűjtenek ruhát, játékot, mosolyt, ölelést. Elítélt embereknek segítenek, műsort adnak nekik. Beszélt a határon túli magyar emberek helyzetéről, a nekik tartott jótékonysági eseményekről. Csillogó szemmel mesélte, milyen érzés igazán közel kerülni szellemileg sérült, de érzelmileg gazdag gyermekekhez, hogy milyen szavak nélkül szeretni, milyen megbocsátani olyanoknak, akik tényleg nagyon megbántottak minket.
Olyan gondolatébresztő mondatok hangzottak el, melyek még nagyon sokáig a hallgatók fejében fognak cikázni. Megkérdezte tőlünk, mi az a szegénység? Az a szegény, akinek nincs meg a piacon meglévő legújabb telefon? Vagy az a szegény, aki kineveti ezért? Rabok vagyunk, az internet rabjai, a divat rabjai. Sokkal több rács és korlát vesz minket körül, mint az elítélteket. Megkérdezte, mi marad akkor, mikor karácsony után kialszanak a főtéren a fények? Az igazi fény, ami hiányzik, bennünk van. A külső fények, melyek ilyenkor nekünk „ragyognak” csak hamis, kirakat fények. Pénztelenül is lehet gazdagnak lenni, ahogy Jókai is írta. Elég egyetlen órát áldoznunk hetente a szeretetre, és máris gazdagabbak vagyunk, másokat is gazdagabbá teszünk. Manapság az idő értékesebb, mint a pénz.
Az előadás üzenete:
Nyújtsuk a kezünket, segítsük át egymást az értékvesztett világ borzalmain. Karoljunk egymásba, abból lesz a legcsodálatosabb dolog!
Abóth Mária egy Gárdonyi idézettel zárta az előadását: