"Többé nem akarom..."

A magyarországi Holokauszt 70. évfordulója kapcsán 2014 december 17-én felavattuk gimnáziumunkban az iskolából 1944-ben Auschwitzba hurcolt tanulók és tanárok emléktábláját. A tábla a Kanizsai Dorottya Gimnázium első emeleti folyosóján került elhelyezésre.
Az ünnepség kezdetén a résztvevők közösen elénekelték a Himnuszt, majd Módos Tibor igazgató úr ünnepi beszédet mondott. Zárógondolata, miszerint soha többé nem fordulhat elő az, ami 1944-ben a zsidósággal és a többi üldözöttel történt, napjainkban sajnos egyáltalán nem üres frázis. 

Ezt követően Mentes Vilmossal, a Baráti kör elnökével, közösen leleplezték a deportáltak márványba vésett névsorát. A program a Baráti kör elnökének rövid beszédével folytatódott, amelyben köszönetet mondott a támogatóknak, hogy lehetővé tették az emléktábla elkészítését.

A szót dr. Görög Sándor akadémikus, Szemző Magda unokaöccse vette át, aki szüleit és nővérét veszítette el Auschwitzban. Magával hozta testvére negyedik gimnazista irodalomfüzetét, amelyből felolvasott egy részletet arról, hogy a magyar lányok legszentebb kötelessége hazájuk szolgálata. De ez a haza pár hónap múlva elárulta fiait és lányait és kiszolgáltatta őket a hitleri Németországnak.

Görög Klára utolsó bizonyítványában ez állt: A negyedik osztályba léphet. Sajnos azonban a negyedik osztály helyett néhány hónap múlva a gázkamrába „lépett”. Görög Sándor mondatai mindenkit megérintettek, a közönség megrendülten hallgatott.

Megható pillanat volt, amikor az akadémikus úr átadta a két dokumentumot Módos Tibor igazgató úrnak, annak reményében, hogy azok így fennmaradnak az utókor számára. A diákönkormányzat és a zsidó hitközség képviselői megkoszorúzták az emléktáblát. Az ünnepséget az iskola diákjainak rövid műsora színesítette. Radnóti Miklós Töredék című versét Regős Péter mondta el, majd Holdosi Szabina énekelt Novák Marcell gitárkíséretével.

Végezetül Merklin Ferenc műsorvezető felkérte az egybegyűlteket, hogy fáklyával a kézben vonuljanak át az Iseumba, ahol a program Kelbert Krisztina Szemző Magdáról írt könyvének bemutatójával folytatódott.

Népes közönség gyűlt össze az Iseumban. Először tanulóink megemlékező műsorára került sor a magyar Holocaust évének szombathelyi zárásaként.

A közönség síri csendben figyelte az előadást, melyet Szabó Klára tanárnő állított össze és tanított be a fiataloknak.

A fiúk és lányok döbbenetes átéléssel játszották szerepüket! Nem lehetett nem figyelni rájuk. Különösen a főszereplő, Laki Sarolta nyűgözte le a hallgatóságot, akinek arcára volt írva a fájdalom.

A műsor Radnóti verseire, a „Klára nemet mond” című regényre és a tanárnő ötleteire épült.Leginkább az a rész volt szívbemarkoló, amikor Eszter, a túlélő zsidó lány egyik ismerőse bocsánatot kér mindazok nevében, akik tudatlanságból, vagy éppen emberi gyengeségből antiszemitává váltak, és nem akadályozták meg a zsidóság deportálását.

A megemlékezés bármelyik színpadon megállta volna a helyét, az est további részében mindenki méltatta a produkciót, gratulált a tanárnőnek és diákjainak.

A folytatásban dr. Takátsné dr. Tenki Mária tanácsnok asszony, a könyvsorozat életre hívója, Rettegi Attila, Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlése Oktatási és Szociális Bizottságának elnöke, és Dancs János, a Kanizsai Dorottya Gimnázium nyugalmazott igazgatója, Szemző Magda magántanítványa, beszélt a nagyszerű emberről, pedagógusról és irodalmárról.

Utánuk dr. Görög Sándor akadémikus következett szólásra. Nem hozott magával előre megírt beszédet, hisz nem tudhatta, mit mondanak majd az előtte szólók. Megosztott néhány bensőséges gondolatot a közönséggel és köszönetet mondott a diákoknak a hiteles, lelkünket megérintő előadásért. A Szemző Magda életéről szóló könyvet a szerző, Kelbert Krisztina történész mutatta be.
 
Ezen a délutánon nagyon jó volt kanizsaisnak lenni! Megidéztük a régmúltat, iskolánk egy kiváló tanárát, jelen volt a közelmúlt, Kelbert Krisztina szerző személyében, de büszkeséggel töltött el bennünket a jelen is, hisz Szabó Klára tanárnő nagyszerű munkát végzett diákjaival. Korábban mindhárom generáció a Kanizsaiban koptatta az iskolapadot. Az a műhely, ahonnan ilyen egyéniségek nőnek ki, méltó az elismerésre.

A rendezvényen készült fotóinkat ide kattintva tekinthetik meg. Szíves figyelmükbe ajánljuk a Vas Népe újságban az emléktábla avatásról megjelent cikket, valamint az ahhoz tartozó képgalériát is.

LVE