Tóth István szobrai – fotókiállítás a KDG-ben

Horváth Boldizsár, Szily János püspök, Szent Márton herma. Szobrok Szombathelyen, melyeket mindenki jól ismer, szinte naponta lát. Talán kevesen tudják, hogy alkotójuk hazánk egyik legnagyobb szobrászművésze, a szombathelyi születésű Tóth István.
 
A Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület 2002-ben adta ki életművét bemutató albumát. Most az Egyesület és a Tóth István Baráti Kör tagjai szerveztek kiállítást a szobrász életművét bemutató fotókból 2016. március 3-án.
 
Gyurácz Eszter 9. Kny-es tanuló fuvola, Kocsisné Körmendi Klára tanárnő zongorajátéka köszöntötte a kiállítás megnyitójának népes közönségét. Nagy Tamás tanár úr röviden méltatta a szobrászt, hangsúlyozva, hogy a XIX. század művészeti és így szobrászati szempontból is maradandót alkotott, igazi remekművekkel gazdagítva Szombathelyt is.
 
A kiállítást Dr. Zsámbéki Mónika művészettörténész, a szombathelyi Képtár igazgatóhelyettese nyitotta meg, bemutatva a művész életművét, különböző korszakainak jelentős alkotásait kiemelve. Megtudtuk, hogy a historizmus szobrászainak legjobbjai között tartjuk számon, és azt is, hogy a szegedi dómban több mint 140 alkotása látható. De Tóth István több szobra ma is látható pl. a Parlament, a Halászbástya, a Magyar Nemzeti Bank épületén is.

Zsámbéki Mónika felhívja a figyelmünket arra is, hogy műveit a visszafogott, ugyanakkor emelkedett stílus jellemzi, mindig kerüli a modorosságot, a barokkos túlzást. Az előadásból az is kiderül, hogy Tóth István kérése volt, hogy halála után szülővárosában temessék el. Feleségével együtt a Szent Quirin templomban nyugszik.
 
A kiállítás még 3 hétig látható a Kanizsai Dorottya Gimnázium Galériájában.
 

TÓTH ISTVÁN szobrászművész (Szombathely, 1861. november 9. – Budapest, 1934. december 12.)     A Képzőművészeti Szövetség elnöke volt, magyar királyi kormányfőtanácsos, számos szakmai kitüntetés tulajdonosa. 400-nál több kiváló mű alkotója. 150 éve született Szombathelyen vallásos, katolikus családból. Szülőházát a Mátyás király utcában emléktáblával jelölte meg az utókor.   1882-1890 között Európa egyik legkiválóbb mesterképzőjének, a bécsi szobrászati akadémiának növendéke. Legfőbb oktatója Zumbusch professzor volt, aki alaposságra, az apró részletek pontos kidolgozására tanított. A magyar növendékek közül Tóth István kitűnt tehetségével, egyedül nyert műveivel akadémiai és császári aranyérmet.  Az akadémia elvégzése után professzora szerette volna maga mellett tartani, állást ajánlott fel neki, de ő hazajött.  Tehetségét magyar szobrászként, hazájában kívánta érvényesíteni.   1891-ben megnősült, Butthinger Mária bécsi vallásos lányt vette feleségül. Műtermet a tabáni Várkertbazárban bérelt, ahol élete végéig – szemben Fadrusszal, Stróbllal és Zalával – egyedül alkotott oltárokat, szobrokat, domborműveket, síremlékeket, kisszobrokat, plasztikákat, majd utoljára lovas szobrot.   Művei az ország számos helyén megtalálhatók, például a Parlamentben, a Halászbástyán, a Millenneumon, a Központi Jegybank épületén, Nagyváradon, Szentesen, Szombathelyen, Sárváron. A Szegedi Dóm mintegy 140 alkotásával büszkélkedhet. Művei között van Szombathely több ismert szobra: Horváth Boldizsár, Szily János püspök, a székesegyházbeli Szent Márton herma, Éhen Gyula városházi mellszobra, Sárváron az I. világháborús emlékmű.   Tóth Istvánt katolikus hite, hazafisága, kimagasló tehetsége, szorgalma, szerénysége, segítőkészsége, a szülőföldjéhez való ragaszkodás jellemezte. A Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület 2002-ben adta ki életművét bemutató albumát Tóth István (1861-1934) címmel.   Tóth István hazánk egyik legnagyobb szobrászművésze volt. Sírja a barát Foerk Ernő építőművész által tervezett szombathelyi Szent Quirin székesegyház altemplomában van, itt nyugszik feleségével együtt. Koporsóhelyüket márványtábla fedi, melynek zárólapján a felirat éppen olyan lényegretörő és egyszerű, mint életük volt: Sorsunk: az elválás – Hitünk: a viszontlátás.   (Összeállította: Ács Pál)