Nagy Tamás, a Kanizsai Dorottya Gimnázium tanára két évtizede szervezi a kiállítást, amelyet ezúttal a megszokotthoz képest valamivel később, március–április helyett májusban rendeztek meg.
Nagy Tamás azt mondta, az ítészek az értékelés során bajban voltak, mert meghatároztak ugyan kategóriákat (csendélet, tájkép, alak-portré, grafika, stb.), de a beérkezett műveket nem igazán tudták ezekbe besorolni. Kellenek-e kategóriák? – tették fel a kérdést, s arra a következtetésre jutottak, hogy a jövőben másképp kell megszólítani a diákokat.
Oroszy Csaba e gondolatmenetet folytatva azt mondta, annyi új műfaj van már jelen a képzőművészetben, hogy egyértelműen változtatni kell a pályázati kiíráson.
Ő ugyan a beküldött több mint 200 alkotást kevesli, de ezt a megjegyzését nem kritikának szánta. „Ma már olyan a világ, hogy azt is meg kell dicsérni, ha valaki ceruzát, ecsetet, fényképezőgépet ragad” – tette hozzá.
A festőművész a kiállított munkákról szólva kifejtette, azok a műalkotás irányába mutató képi egységet mutatnak. Természetesen vannak olyanok, amelyek jobban sikerültek, sőt, kiválóak, mások pedig a további komolyabb mentorálásra szoruló alkotó tehetségét mutatják meg.
Grafikából vagy éppen festményből viszonylag kevés született, de például fotóból több van."
A kiállításról további információt és képeket az alon.hu internetes újságban találnak.
| 2014.05.16 | Forrás: alon.hu |