Határtalanul Felvidéken - 2021 (Azonosító: HAT-19-02-0086)

2021.09.08-án indultunk a Határtalanul pályázat keretein belül Szlovákiába. Buszunk 6:30-kor indult az iskolánktól. Reggel érkeztünk meg a Komáromi Erődhöz. A révkomáromi erődrendszer Magyarországhoz kapcsolódó három fontos történelmi esemény alatt is szerepet játszott.

A hölgy, aki körbevezetett minket érdekesen mutatta be a vár főbb részeit. Különösen tetszett a várban elhelyezkedett vaksötét folyosókból álló labirintus. Az erődrendszer után ellátogattunk a város központjába, ahol megnéztük a méltán híres emlékműveket, mint például a Klapka szobor, és az itt született elismert író, Jókai Mór szobrát, kinek egyik legismertebb műve, Az arany ember itt játszódik. Illetve megtekinthettük az Európa tér sokszínű épületeit. Majd elmentünk az F&K pékségbe, ahol kaptunk kóstolót a pozsonyi kifliből, és betekintést nyerhettünk a pékek mindennapjaiba.

Ezt követően ellátogattunk Gútára, ahol megcsodálhattuk Európa leghosszabb fedett fahídját ami muskátlikkal díszített korlátjaival különösen szép hatást keltett. Ezen átkelve az úszó hajómalomhoz értünk, ahol egy kedves néni mutatta be az építmény működését. Következő úticélunk a Zúgó lépcsőzetes vízesés volt, amely sajnálatos módon nem olyan volt, mint ahogy elképzeltük, viszont az elkövetkezendő napok eseményei kárpótoltak.
 

Este kellően elfáradtan megérkeztünk az első két éjszakára helyt adó szállásra, ahol finom háromfogásos vacsorával fogadtak minket, ahova egy kis stílusos késéssel érkezetek az „ajtó mögötti” lányok, mivel hozzájuk nem jutott el a vacsora időpontja.
A nap végére nem csak új helyeket néztünk meg, de új emberekkel is összebarátkoztunk. A második nap a Halotti beszéd megtalálási helyszínére, a Szent István kori kápolnával rendelkező Deáki templomba látogattunk el. A templomot bemutató hölgy kedvességével, biztató szavaival lelkünkben indultunk útnak Alsóbodokra, ahol az Esterházy János Emlékmúzeumot néztük meg. Megismerhettük a felvidéki magyarság számára óriási jelentőségű politikus tragikus életét s kegyeletünket leróva elénekeltük a Himnuszt.

 Ezt követően Alsócsitárra utaztunk, ahol KodályZoltán emléktáblájánál elénekeltük az általa gyűjtött A csitári-hegyek alatt című népdalt. A megemlékezést egyórás út követte a Zobor-hegyre, ahonnan a megerőltető túra után gyönyörű kilátás nyílt az alattunk elterülő Nyitra városára. Miután kigyönyörködtük magunkat, megnéztük a város fő nevezetességét, a várat. Ezután végre szabadidőt kaptunk.

A következő napon Zselízre vezetett utunk, ahol a nap nagy részét töltöttük. Az első programunk a felvidéki Comenius Gimnázium diákjaival való találkozás volt. Megismerkedhettünk mindennapjaikkal, és rácsodálkoztunk a két ország közti oktatási különbségekre. A beszélgetés után a zselízi, egykori Sacher házat látogattuk meg, ahol a tulajdonos gyűjteményében gyönyörködhettünk. Pali bácsi laza, közvetlen stílusát mindenki megkedvelte, az egyik legjobb élményt adta nekünk a jelenléte. Mivel a gyűjtemény Pali bácsi tulajdona, így akár kezünkbe is vehettük a tárgyakat, mint például a mamut combcsontot és a régi érméket. A ház múltjához tartozik, Schubert alakja, aki ott élt, míg az Esterházy lányokat tanította, akik a Kastélyban éltek, amit később látogattunk meg. Felmentünk a szobájába is, ahol élt és alkotott. Ugyanígy különlegesség, hogy a Sacher torta feltalálója itt alkotta meg a híres tortát, amit megkóstolhattunk. Egyedül itt lehet a tortára "S" betűt írni, így nagyon különleges pillanat volt számunkra, s nem mellékesen, nagyon ízletes is volt. Ezután ellátogattunk a Kastélyba is, melynek történelméről is mindent megtudtunk az idegenvezetőnktől.
 
Következő utunk Oroszkára vezetett, a Hadtörténeti Múzeumba, ahol az I. valamint II. világháborúról hallhattunk új információkat, valamint fegyvereket, ruhákat és tankokat is megszemlélhettünk. A történelem felelevenedése mély, de pozitív nyomot hagyott bennünk. Utolsó programunk a tájházban volt, ahol lepényt kóstolhattunk, valamint a régi életet ismerhettük meg. A viseletek különösen szépek voltak, sokat csodáltuk őket.

Egy hosszabb buszút vezetett minket fel a selmecbányai hegyekbe, az új szállásunkra. Negyedik nap korai érkezésünk végett lehetőségünk volt időt szakítani egy bányató meglátogatására, ami következő programunkhoz kapcsolódott. Az előző napokhoz hasonlóan ezt a pillanatot is megörökítettük a csoporttal. A kép készítése után utunk a bányába vezetett, ahol megismerkedhettünk a dolgozók munkájával, s ahol tudatosult bennünk, hogy nem lennénk jó bányászok, mert túl magasak vagyunk a kényelmes közlekedéshez. Azonban azon kevesek közé tartozhattunk, akik részesei lehettek a „bányahold” ragyogó fénye megtekintésének.
Miután kiértünk a felszínre, Selmecbányán ebédeltünk, valamint egész napunkat itt töltöttük. A bányaváros látványosságait fedeztük fel. Az Óvárához fölmászva csodálatos panoráma tárult a szemünk elé. Bár a felfele út nem volt a legkönnyebb, megérte a fáradozást, ugyanis bemehettünk a városba is, valamint szalagot köthettünk a zászlót tartó honvéd-szoborra és elénekeltük együtt a Kossuth indulót.
A belvárosban megemlékeztünk Mikszáth Kálmánról is. A napot szabadidővel fejeztük be, ahol önállóan fedezhettük fel a várost új barátainkkal.

Végül elérkezett az utolsó nap. Első úticélunk a körmöcbányai vár volt, amit ugyan csak a kerítésein kívülről tekinthettük meg, mégis csodás látványt nyújtott. Ezt követően Lévára vitt minket a busz, ahol megnéztük a várat, valamint a természettudományi és néprajzi Barsi Múzeumot. A kiállításon több magyar nyelvű kéziratot, gyógyszertári kellékeket, valamint könyvet is felleltünk. Ezek megtalálása nagy örömet okozott nekünk, mert nem számítottunk rá. Ezt követte a népviseleteket kiállító terem, ahol különböző eseményekhez illő ruha-összeállításokat csodálhattunk meg. Aztán meghallgathattunk egy részletes bemutatást a szép tájszólással beszélő idegenvezetőtől a bényi körtemplomról. Itt is készült rólunk egy csoportkép.

 
Utolsó programként ellátogattunk Kéméndre, ahol a helyi tájházban jártunk. A bemutató hölgy a jellegzetes kurtaszoknyás viseletbe öltözött. Közelről megvizsgálhattuk a különböző életkorokhoz mérten felöltöztetett kiállítási bábúkat, majd kettő másik néptáncos lány kíséretében polgári és Vág- Garam közi táncokat mutattak be, amiket meg is tanítottak nekünk. Itt néptáncos barátnőnk, Zsófi ír egy kis véleményt: „Ez nekem különösen tetszett ugyanis, erről a tájegységről már tanultam táncokat, amiket jó volt újra feleleveníteni, valamint örülök, hogy a csoportunkból többen is becsatlakoztak az össztáncba. Tanítottak nekünk mozdulatokat lassú és friss csárdáshoz is, amit párokban is táncoltunk, így még viccesebbé, szórakoztatóbbá téve a programot.”

Utolsó programunkat befejezve, búcsút kellett vennünk az idegenvezetőnktől, akinek egy nagyon szórakoztató öt napot köszönhetünk, akinek jelenléte feldobta még a legkevésbé érdekes programokat is.

Már csak a hazaút maradt hátra. Este 18:30 körül értünk haza az iskolánkhoz, ahol szüleink vártak minket. Összességében egy nagyon jókedvű, és új ismeretekben gazdag öt napot tudhatunk magunkénak.

 

2021. október 22.

Forgács Zsófia, Szieber Lili, Szabódi Réka 11.C

A Határtalanul kiránduláson

A harmadik napon látogattuk meg Oroszkán a Hadtörténeti Gyűjteményt, ami a fantasztikus kiállítás segítségével betekintést adott a II. világháború rejtelmeibe.
A több száz négyzetméteren elterülő arzenálban rengeteg jármű, közöttük tankok, kétéltű, katonai terepjárók, hatalmas teherautók és motorok vártak ránk, amelyekbe bele is ülhettünk, s így megtapasztalhattuk az érzést, amit a fronton harcoló katonák is átéltek egykor.

A másik helyszín egy berendezett frontvonal volt, ahol teljesen élethűen mutatták be a katonai színtereket. Az egyik oldalon szovjet, a másikon pedig a német csatatér került berendezésre. Az Usánka, vagy a vörös tangóharmonika, a jellegzetes sarló kalapácsos zászló a szovjetekre, míg a német nyelvű plakátok, egyenruhák és fegyverek a német csapatokra utaltak. A következő termekben több ezer ásatáson talált leletet pillanthattunk meg, köztük személyes tárgyakat is, mint például egyedi tollat, övcsatokat, ékszereket, fegyvereket. De voltak ott rohamsisakok is, amelyekből később bográcsot vagy merőkanalat készítettek, rengeteg lőszerhüvely, amiket kidíszítettek a katonák, illetve különböző méretű bajonetteket is láthattunk.  A súlyosan megviselt hátország pusztulását is részletezte egy folyosó, ahol a cirill betűs feliratok a szovjet megszállásra utaltak.

Számomra a kirándulásnak ez volt a legélménydúsabb és legösszetettebb programja. Hatalmas mennyiségű érdekes és szép információval gazdagodtunk, s így teljesen más szemszögből ismerhettük meg a nyolcvan évvel ezelőtt történt eseményeket. Szeretettel ajánlom minden érdeklődőnek a kiállítást.

A kirándulás teljes képanyagát a Galéria & Média menüpontunkba találják.

 

2021. október 22.

Koppány Ármin 12. B

---

---