Kirándulás Erdélyben - Határtalanul 2022

1. nap
A 2022 május 23.-i napot hatalmas várakozás és izgalom előzte meg a 9. B osztályban. A suli előtt, a buszra várva, az összes diák ásítozott és szemét dörzsölte, reménykedve abban, hogy jó kalandokban lesz majd részünk. Végül egy minimális késéssel, de nagy kedvvel indultunk el. Az út hosszú volt, de jól telt és kiválóan szórakoztunk. 

A határon egy „gyilkos” tekintetű román határőr fogadott bennünket, de szerencsére semmi probléma nem volt. Az átkelés után Nagyváradot vettük célba. A város szélén felvettük az idegenvezetőnket, aki belekezdett a „mesébe”, ami számtalan érdekes dologról szólt. Elsőként a Székesegyházat tekintettük meg, ahol Szent László királyunk egy csontdarabja is megtalálható, majd fotózkodtunk a templom előtt lévő szobrával, és elhelyeztük koszorúnkat.

A központban egy igen tartalmas sétát téve, több templomot, a városházát illetve a Szent László teret is felkerestük. Meglátogattuk a Fekete Sas palotát, ami a város egyik legismertebb épülete. Építését 1907-ben fejezték be. Építészei Komor Marcell és Jakab Dezső voltak. Ezután következett a Kanonok-sor, majd az EMKE kávéház, amit ma csak Astoria szállónak hívnak a helyiek. Nagyvárad a Holnap Irodalmi Társaság alapításának helyszíne. Természetesen mi is felkerestük a Holnaposok szoborcsoportját és készítettünk vele egy képet. 

Szabadprogram következett, amikor kis csoportokban felfedezhettük a város látnivalóit. Teljesen el voltunk varázsolva ettől a gyönyörű várostól. Eztán tovább indultunk és a Sebes-Körös völgyében haladva elérkeztünk a Királyhágóhoz, amit Erdély kapujának neveznek. Lenyűgöző látvány tárult elénk. Megpihentünk és élveztük a csodálatos kilátást.

Utazásunkat folytatva számos szemet gyönyörködtető hegygerinc mellett haladtunk el. Estefelé megérkeztünk Kalotaszentkirályra. Elfoglaltuk szállásunkat, majd egy rövid pihenő után elfogyasztottuk az igencsak tartalmas vacsoránkat. 
 

De még nem volt vége a napunknak! Kalotaszegi táncok címmel, népviseleti bemutató és néptánc előadás várt ránk. A táncosok nagyon ügyesek voltak, magával ragadott az előadás. A legjobb az volt, hogy néptáncos társammal felhívtak minket a színpadra, tehát mi is részt vettünk a táncos előadásban. Ezen a napon ez tetszett a legjobban, hisz még soha nem táncoltam kalotaszegit, főleg nem ilyen hirtelen ötletből. 

A hosszú nap után fáradtan értünk vissza a szállásunkra, egy kis beszélgetés után pedig már le is feküdtünk aludni, alig várva azt, hogy másnap folytathassuk utunkat.
 

---

2. nap
Második nap kora reggel Körösfőre indultunk, ahol megtekintettük a település ismert, négy fiatornyos, zsindelytetős református templomát. A templom különlegességei a falfreskók, a kalotaszegi szőttesek és a festett fakazettás mennyezet. Itt található a “Rákóczi szőnyeg”, melyet II. Rákóczi György ajándékozott Korpos Györgynek, miután sebesülten Várad felé menekülve Kőrösfőn az ő házában szállt meg. A templomban meghallgattuk a templom és a szőnyeg történetét, de sajnos biztonsági okokból a szőnyeget csak képen nézhettük meg. 

A lelkész előadása a templomról érdekfeszítő volt. Beszélt egy keveset a falu történetéről és érdekességeiről is. Elmondta, hogy a Ríszeg-tetőre májusban érdemes kilátogatnunk, mégpedig legértékesebb ritkasága, a henye boroszlán, vagy a nép nyelvén ríszegvirág bódító illata miatt, amely Körösfő jelképe is egyben. E törpecserje 10-25 cm-es ágai a földön terülnek szét, rózsaszín szőnyegként borítva be a tetőt. Sajnos kicsit elkéstünk, ottjártunkkor már elvirágzott. Megérte ebbe a kis faluba ellátogatni.

Ezt követően Erdély központjába, Kolozsvárra indultunk. Kolozsvár egy élettel teli város, lakossága több mint 300.000 fő. Belvárosa elkápráztató, így hát nem unatkoztunk itt sem. Rendkívül hangulatos város sok híres épülettel, melyek közül megnéztük a Farkas utcai református templomot, Mátyás király szülőházát, lovas szobrát, a hatalmas Szent Mihály templomot és Bocskai István szülőházát. A szabadprogram alatt bevetettük minden nyelvtudásunkat egy pizza és kávérendelésnek köszönhetően, amelyek, kissé nehezen bár, de meg is lettek.

Következő úticélunk a tordai sóbánya volt, amit a BBC szavazásán pár éve a világ 10 legismeretlenebb és legfantasztikusabb látnivalója közé soroltak. Az odavezető buszút alatt az idegenvezetőnk pár mesét olvasott fel nekünk, leginkább Mátyás királyról. A vezetés során megismertük a bánya működését és egyéb hasznos információkat is kaptunk, mint például, hogy a sókészlete legalább száz évre elegendő lenne az egész világnak, a levegője pedig nagyon egészséges. Rengeteg lépcsőt másztunk meg, ám nem hiába.

Csodaszép látvány tárult elénk! Kipróbáltuk, hogyan terjed a hang a különböző tárnák között, majd volt időnk felfedezni a lent kialakított szabadidős részt. Rengeteg lehetőség van itt a kikapcsolódásra. Lehet minigolfozni, asztaliteniszezni, biliárdozni, tekézni, bár utóbbi most nem üzemelt. Ezeken kívül van egy tó, amin csónakázni lehet, egy nagy játszótér a kisebb gyerekek részére és egy óriáskerék is. A szabadprogram alatt mindenki talált magának valami érdekes szórakozást.

Ezek után a Tordai-hasadék következett, ahol a táj mesébe illő. A hegylánc a tetejétől a talapáig kettérepedt, és elképesztő látványt nyújt.
 
Meg sem kottyant a rengeteg túrázás ebben a környezetben! Egy kitaposott ösvényen keresztül jutottunk el a völgybe, közben hidakon, patakok mentén közlekedtünk. Komoly összpontosításra, figyelemre volt szükség, hogy ezt a kihívást is teljesíteni tudjuk, de sikerült! Felidéztük a hasadékhoz kötődő Szent-László legendákat, és beszéltünk a szorosban egykor elrejtőzött kuruc vezérről, Balikáról. Szerencsére az időjárás a 2. nap is kedvező volt számunkra, így egy jót tudtunk kirándulni. 

Este megérkeztünk a toroczkói szállàsunkra, ahol elfoglaltuk szobáinkat, illetve megvacsoráztunk. Ezt követően fakultatívan még öten, két kísérőnkkel, felgyalogoltunk a Székelykőhöz, amely egy kopár hegycsúcs, a Torockói-hegység része. Hiába bizonyult ez a legfárasztóbb programnak az egész kirándulás alatt, nekem ez volt a kedvencem.

Fentről, a kivilágított falu és környéke álomba illően szép volt, minden túlzás nélkül, és minden lépést megért. Nagy nehezen lejöttünk a hegyről és ismét a szállásunkhoz mentünk, ahonnan a kilátás, nem mellesleg, épp az előbb említett természeti képződményre esett. Rendkívül tartalmas és jó volt ez a nap, ahogy az egész kirándulás is, én imádtam minden percét.
 

---

3. nap
Hűvös reggelre ébredtünk Torockón, de a hegyekkel körülvett faluban reggelente ez megszokott. Egy gyors reggeli, majd bepakolás után sétára indultunk az Europa Nostra-díjjal kitűntetett faluban, ami az 1231 méter magas Székelykő lábánál fekszik. Ez az a hely, ahol kétszer kel fel a nap. 

Megnéztük a faluban található néprajzi múzeumot is. Torockó egykor a vas megmunkálásából élt, az itt használt szerszámokat és a mindennapok használati tárgyait és a népviseletet ismerhettük meg a kiállításon. A kulturális ismertető után buszra ültünk és pár perces utazással megérkeztünk Torockószentgyörgyre. Felsétáltunk az „óriások várának” is nevezett várromhoz. Kicsit tartottunk az esőtől, mert elég szépen beborult az ég, de szerencsére megúsztuk egy kis szemerkéléssel. Az út kissé meredek volt, de föntről csodás kilátás nyílt az alattunk elterülő falura és környékére. 

Fáradtan ültünk föl a buszra, ami egyenesen Nagyszebenbe vitt minket. Ott találkoztunk a 10.c-vel, akikkel buszt cseréltünk, majd a történelmi várfalak mellett sétálva beértünk a belvárosba, ahol lenyűgöző látvány fogadott minket. Nagyszeben történelmileg az erdélyi szászok egyik legfontosabb központja volt.

A belváros egyik sajátossága a háztetőkön található szemalakú ablakok, vagyis „Szeben szemei”, ahonnan egykor megfigyelték a lakosságot. Egy másik látványosság a Hazugok hídja, mely egy legenda szerint különböző hangokat hallat, ha valaki rajta áthaladva nem mond igazat. Sőt, minél nagyobb valótlanságot állít az a valaki, annál esélyesebb, hogy a hazug ember elájul. Kaptunk egy hosszú szabadidőt, hogy mindenki felfedező útra indulhasson. Eltévedni nem lehet, mert a város praktikus felépítésű, ugyanis gyűrűs elrendezése van, így mindig visszatalálunk oda, ahonnan indultunk.

Ezt követően a kerci cisztercita apátsághoz utaztunk, mely még romjaiban is rendkívül impozáns látványt nyújt. A kolostort még Imre királyunk alapította és büszkeséggel töltött el minket, hogy ezt a csodás épületet a magyaroknak köszönhetik az ott élők. 
 
Újabb buszozás következett a szállásunkig, aminek során távolról megcsodálhattuk a havasokat. Mozgalmas napunk végén fáradtan érkeztünk Bikfalvára, ahol a Mókus Panzió adott nekünk otthont. A feledhető vacsorával még nem ért véget a program annak, aki mulatni szeretett volna. A jelentkezőket néptáncos est várta, ahol lehetőségünk nyílt egyes tánclépések és csujogatások elsajátítására. Nagyon élveztük az oktatást, és örülünk annak, hogy betekintést nyertünk a moldvai táncok világába. Fáradtan, de élményekkel gazdagodva hajtottuk álomra fejünket.
 

---

4. nap
Reggel Bikfalván buszra szálltunk és a prázsmári erődtemplomhoz utaztunk, ami az UNESCO világörökség része. Román stílusban épült az 1200-as években.
Az 1480-ban készített Szent Kereszt-szárnyasoltár az egyik legrégebbi Erdélyben. Az oltár háta mögött dombormívű sírkő található, rajta szakállas angyalok. A XV. századi török támadások ellen 12 méter magas hármas védfalrendszerrel erősítették meg, ezenkívül folytak itt kuruc-labanc harcok, majd az 1848-as háromszéki honvédek bázisa is itt volt.

Az evangélikus templomot körülvevő 275 szalonnakamra ostrom idején menedéket nyújtott lakóinak, békés időkben élelmiszert tároltak bennük. A több szinten egymás fölé épített kamrákat fa állványzaton lehet megközelíteni. A két udvart alagút köti össze, amelyet a védők öt helyen tudtak elzárni kapukkal és ráccsal. A belsővárat vizesárok vette körül, amelybe a környező források vizét vezették. Különösen érdekesnek találtam ezt az erődöt, és hihetetlen hogy ebben a korban már ilyen épületeket építettek.

Az erődtemplom látogatása után Brassóba utaztunk. Brassót a Dél-Kárpátok veszik körül és a történelmi Erdély egyik fővárosának tartják. A 13. században a tatárok felgyújtották a várost és a folyamatos támadásoknak kitett Brassó köré így falakat kezdtek építeni. 
 
A főtér megszemlélése után a híres Fekete templomba mentünk. Ez egy szász evangélikus templom, mely Románia legnagyobb temploma és az európai gótika legkeletebbre fekvő jelentős alkotása. Egy népszerű vélekedés szerint a Fekete templomnak az 1689-es tűzvész során rárakódott korom kölcsönözte fekete színét, és így nevét is. Ennek ellenére 21. századi vizsgálatok nem találtak tűzpusztításra utaló rétegeket; a templom pusztán a környezeti hatások miatt feketedett meg. A templomban található a Törökországon kívüli Európa legnagyobb anatóliai szőnyeggyűjteménye. 

Kívülről minden második pillérét a templom építésével egykorú szobor másolata díszíti (az eredetieket a templomban őrzik). Nekem nagyon tetszett ez a templom. Ezt követően megnéztük a cérna utcát. Ez az utca a város legkeskenyebb utcája. Maga az utca tele volt grefitizve, de szerintem ez még inkább hangulatossá tette. Miután az utcán is végigmentünk, vissza sétáltunk a főtérre ahol kaptunk egy kis szabadidőt.

A szabadidő végeztével elindultunk a szállásunkhoz Kolozsvárra. Itt kimentünk este a főtérre, ahol szintén kaptunk egy kis szabad időt, amely azzal telt, hogy egy kivilágított utcában sétálgattunk, ami egyszerűen gyönyörű volt.  

---

5. nap
A kirándulás utolsó napján a hosszú út előtt még volt két programunk. Korai kelés és gyors reggeli után el is indultunk a kolozsvári szállásunktól körülbelül fél óra távolságra lévő Bonchidára, ahol a Bánffy család kastélyát látogattuk meg. A kastély, aminek építését Bánffy Dénes kezdte el 1668-ban, Erdély egyik legnagyobb és évszázadokon keresztül legépebben megőrzött főúri kastélya volt. Ezt a csodálatos, eredetileg reneszánsz stílusban készült épületet nem véletlenül emlegetik Erdély Versailles-a néven, ugyanis káprázatos látványt nyújt kívül-belül egyaránt.

A grandiózus villa főépületében 25 szoba található, továbbá tartozik hozzá egy istálló és egy malom is. Remélhetőleg hamarosan megnyílik az ide tervezett szálloda. Később kiderült, hogy ebben a kastélyban fordul elő az 5. legtöbb paranormális jelenség a világon, talán azért mert a 2. világháborúban kórházként szolgált és viszonylag gyorsan sok ember halt meg benne. Ottlétünk alatt körbejárhattuk az udvart, és egyes belső termekbe is betekintést nyerhettünk. Egy kiállítás is volt, ahol egyedi kerámiacsempéket nézhettünk meg.  A kastély udvarán elhelyezkedő tó még hangulatosabbá tette a parkot.  
 
Erről a mesés helyről Válaszútra indultunk, ami Bonchidától mindössze 10 percnyire fekszik. Kallós Zoltán (Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő) alapítványának vittünk adományokat, valamint megtekintettük néprajzi gyűjteményt, ami 2010-ben nyílt meg a nagyközönség számára és közel 6000 darabot tartalmaz. Az összegyűjtött tárgyak közt szerepelnek: öltözetek, festett ládák, bútorok, tányérok, berendezési tárgyak és képek. Különböző települések tisztaszobáin át ismerhettük meg az ott élő embereket.

Láthattunk többek között kalotaszegi, moldvai, gyimesi és szász tisztaszobát. Voltak érdekes nevű tárgyak pl.: bokály, ami egy kancsószerű tárgy. Nagyon sok házi áldást láttam a múzeumban, de a legjobban az tetszett, ami szaloncukor-papírból készült. Véleményem szerint mindkét program nagyon érdekes és látványos volt. 

A gyönyörű kiállítás után Kolozsvárra visszatérve elbúcsúztunk az idegenvezetőnktől majd elindultunk a pihenőkkel együtt közel 10 órás utunkra. Háromszor álltunk meg, de így is már háromnegyed 10 környékén megérkeztünk Szombathelyre, ahol mindenki boldogan, jó élményekkel, de kissé fáradtan találkozott a szüleivel.
 

---