Történelmünk nyomában Erdélyben - 2021 (Azonosító: HAT-19-02-0085)

A Covid járvány az élet minden területén átírta a terveket. A Határtalanul kirándulások esetében sem volt ez másként. Erdélyi kirándulásunk ugyan pár hónap késéssel, de szerencsére megvalósult. Csodálatos helyeken jártunk, érdekes embereket ismertünk meg, sok tudással gazdagodtunk. Kár lett volna kihagyni. Tanulóink ilyennek látták a nagy utazást:

1. nap
A kora reggeli órákban indultunk útnak iskolánk elől, és türelmetlenül vártuk, hogy végre megérkezzünk. Több órás buszozás után elértük a román határt, ahol kevés várakozást követően már tudtunk is tovább haladni úticélunk irányába.

Aradra érkeztünk, a legelső állomásunkra. A történelmi városban sétára indultunk és több nevezetességet is felkerestünk. Idegenvezetőnk segítségével megnéztük és megkoszorúztuk a Szabadságszobrot, melyet az aradi vértanúk tiszteletére emeltek. Zala György monumentális alkotása mellett még egy gyors csoportképre is volt idő, a szakadó eső ellenére is. Sétánkon a Városházát, a Kultúrpalotát és egyéb nevezetes épületeket is megcsodálhattunk. Végül a vesztőhelyet kerestük fel, ahol az aradi vértanúk kivégzése történt 1849. október 6-án. Aradot  érdemes volt meglátogatnunk, hisz történelmünk jelentős, noha szomorú eseménye fűződik hozzá.
 

Marosillyén meglátogattuk Bethlen Gábor szülőhelyét. Politikai menekültként hosszabban időzött a birtokon Thököly Imre is. A Rákóczi-szabadságharc leverése után a birtok a kászoni Bornemisza család tulajdonába került. Sajnos bejutni nem sikerült, így csak kívülről láttuk az épületet.

Ezt követően a ménesi birtokra utaztunk. Balla Géza három éve elnyerte az év bortermelője díjat, első külhoni borászként. Mivel mind elmúltunk 18 évesek, engedélyt kaptunk, hogy megízleljünk néhány bort. Ez kellemes felüdülést jelentett a sok üldögélés után. Közben jó hangulatban megvacsoráztunk, így teljes volt a gasztronómiai élmény. Egyöntetűen mindenkinek a Feketeleányka Kolna nevezetű bor ízlett a legjobban. A vacsora végeztével elindultunk Dévára, a hétfői nap utolsó állomására, ahol elfoglaltuk első szállásunkat. Mivel fáradtak voltunk, gyorsan nyugovóra tértünk, bár nem egészen ilyen szállásra számítottunk.
Gráczer Fanni


2. nap
A második napon gyorsan elfogyasztottuk szerény reggelinket, s hátra sem nézve buszra pattantunk. A program felettébb érdekesnek ígérkezett. Első utunk a Böjte Csaba nevével fémjelzett, Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott intézményhez vezetett. Nagyon vártuk a találkozást a gyerekekkel, de legnagyobb sajnálatunkra egyetlen egy diák várt bennünket, aki elmesélte, hogy a kezdeti nehézségeket leküzdve ma már jó körülmények között élnek Déván a gyerekek. Nem tömegszálláson, hanem családként lakásokban.

Szerencsére semmiben nem szenvednek hiányt, sőt arra is van lehetőségük, hogy megismerjék a világot. Ki-ki a tehetségének és az érdeklődésének megfelelő területem fejlesztheti magát és az önálló élet elkezdéséhez is segítséget kapnak. Nagyon talpraesett és szimpatikus volt a kislány, jó volt látni és hallgatni. Abban meg reménykedtünk, hogy adományaink egy másik, jobban rászoruló intézményhez kerülnek. 

Következő állomásunk a dévai vár volt. A bátrabbak gyalog mászták meg a várhegyet, a többiek felvonóval érkeztek a várba. A kilátás szép időben pazar, most viszont köd lepte el a tájat. De ez is szép volt! Körbesétáltunk és felidéztük Kőmíves Kelemen balladáját. Izgalmas volt azokon a falakon járni, ahová befalazták szegény asszonyt. 
 
Rövid buszozás után megérkeztünk Vajdahunyadra, a „Várak királyához”. Idegenvezetőnk sok érdekességet mesélt a vár történelméről, a Hunyadiakról és Bethlen Gábor szerepéről. Érdekes volt látni a Városligetben álló vár „nagy testvérét”. Sajnos a román államnak nem érdeke a magyar vonatkozású emlékhelyek hangsúlyossá tétele, így a szép külső egy sivárabb belsőt takar. Nem is beszélve a vár környékéről. Talán egyszer visszanyeri egykori pompáját.

Nagyszebenben, a szászok egykori kulturális és gazdasági fővárosában egy csodálatos sétát tettünk. Megismerkedünk az erdélyi szászok történetével, építészetével, és a város elbűvölő hangulatával. Ide bármikor visszamennék! Szerencsére egy kis szabadidőt is kaptunk és barangolhattunk a kis ékszerdobozban.
Eseménydús nap volt, így fáradtan érkeztünk meg Felsőfalvára, ahol jó vacsorával és puha ággyal vártak bennünket. Senkit nem kellett álomba ringatni.
Murai Sára

3. nap
A harmadik napunk reggelén mindenki izgatottan kelt, tudván, hogy ezen a napon fogunk találkozni a szovátai iskola tanulóival. Megreggeliztünk, majd buszra is szálltunk. 
Szovátán először körbejártuk a Medve-tavat, ami nevét alakjáról és nem a környéken élő medvékről kapta. Az utóbbi időben ügyelnek rá, hogy a tó még sokáig fennmaradjon és megőrizze gyógyhatását, így ottjártunkkor fürödni sajnos nem lehetett. Mint Erdélyben mindennek, természetesen ennek a tónak is megvan a maga legendája.

Mikor partneriskolánkhoz értünk, új útitársaink már kint várakoztak. Kicsit nehézkesen indult a beszélgetés, de egy idő után kezdtünk egyre inkább belemelegedni. Beszélgettünk az erdélyi oktatási rendszerről, majd az aznapra tervezett programokról. Két busszal indultunk tovább Güdüctelepre, egy közös falatozásra, ami egy kis tisztáson zajlott az erdő közepén. Az odavezető úton sok volt a kis domb, egyesek (én) elestek, de mindez megérte, hiszen végre ehettünk.

Miután mindenki jóllakott a különböző helyi különlegességekkel, látván, hogy a két iskola diákjai nem igazán keverednek, tanáraink különböző ismerkedős játékokkal próbáltak ösztönözni minket. Beszélgettünk a fesztiválokról, a globális felmelegedésről és legnagyobb félelmeinkről is. Lefelé menet már sokkal kevésbé feszengtünk, sőt egyesek séta közben folytatták a helyiekkel megkezdett beszélgetést, mondhatjuk, hogy sikerült megszoknunk egymást. 
 
Jóllakottan szálltunk vissza a buszra és indultunk tovább, hogy közösen megnézzük a Békás szorost. Persze hallottunk már róla, láttuk képeken, de semmi sem érhet fel azzal a látvánnyal, ami ott fogadott minket. A magas sziklák talán kissé félelmetesek voltak, de mégis lenyűgözőek, a kirándulás egyik legjobb állomása volt a szoros. De persze nincs megállás, miután mindenki eleget gyönyörködött a látványban indultunk is tovább következő állomásunkra.
A Gyilkos tavat vettük célba, ahol közel egy órás szabadprogram várt ránk a gyönyörű környezetben.

Idegenvezetőnk elmesélte a tó keletkezésének legendáját. A csodálatos természeti környezet, s a kristálytiszta levegő mellett szerencsére kürtőskalács árusokból sem volt hiány. A buszra felszállva egyszerre megcsapott minket a tónál vásárolt kürtőskalácsok édes illata. Negyed 6-kor már indultunk is vissza a szállásra a társiskola buszának kíséretében. Este 9 órakor „Táncos mulatság” vette kezdetét.  Egy közeli néptánccsoport tagjai tanítottak nekünk helyi néptáncokat. Nagyon élveztük, és rendesen el is fáradtunk. Elbúcsúztunk egymástól, majd nyugovóra tértünk. Élményekkel teli, de fárasztó napunk volt.
Hőbe Anna

4. nap
Utolsó előtti, szám szerint negyedik napunk reggelén könnyes búcsút vettünk remek szállásunktól Felsősófalván, majd elindultunk Erdély egyik leglátogatottabb turisztikai attrakciója, a Tordai Sóbánya felé. A 150 méter mélyen tett látogatás bő 3 órája pillanatok alatt elrepült. Információdús idegenvezetésen vettünk részt, ahol többek között az egykori bányászélet mindennapjaiba és a bányászati eszközök működésébe nyertünk betekintést. Következő állomásunkig nem kellett sokat utaznunk, hisz mindössze néhány perc múlva a Tordai-hasadék káprázatos, izgalmakkal teli túraútvonala várt a KDG-s diákokra. 

Jókai Mór így ír róla Egy az Isten című regényében:
„A tordai hasadék a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke; itt egy hegylánc tetejétől a talapjáig kettérepedve. A két átelleni meredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba illenek, a háromezer lépésnyi sziklafolyosó hajlásai, megtörései mindenütt egyenközűek maradnak, csak imitt-amott mutat tágabb öblöket, hol a sziklaőrlő idő görgeteg kőzuhanyokká porlasztotta a bércfalat; míg egyes sziklatornyok, mint a gót építészet pillérei állnak el a falaktól, amiknek ormozata ma is a münsterek cifra, fantasztikus párkányzatát mímeli.”
 
Idegenvezetőnk a keletkezéséről szóló legendát is elmesélte: "Szent László Torda mellett harcolt a kunokkal. Mivel azok hatalmas túlerőben voltak, vissza kellett vonulnia a hegy irányába. A kunok üldözőbe vették a magyar sereget. Szent László ekkor feltekintett az égre, és Istenhez fohászkodott segítségért. A következő pillanatban a hegy kettéhasadt. Szent László lovának patkónyomai a hasadék felett állítólag ma is látszanak.."

Hosszú túrát tettünk kiélvezve a természet csodáit. Körülöttünk 300 m magas sziklafalak emelkedtek, alattunk egy patak folydogált. Minden lépésünkre vigyáznunk kellett. Néhányan, a bátrabbak, leereszkedtünk a patakhoz, és egyik szikláról a másikra mászva bejutottunk a közepéig. Szuper túra volt. Végül kissé megfáradva, de annál inkább élményekkel gazdagodva érkeztünk meg utolsó szálláshelyünkre, Torockóra.
Kocsis Botond

5. nap
Kirándulásunk utolsó napján Torockón ébredtünk, ahol már 7 órakor tartalmas reggelivel vártak bennünket. Rögtön ezután a pár perc sétára lévő Torockói Néprajzi Múzeumba látogattunk. Itt egy rövid tárlatvezetéssel megtekintettük a torockói emberek által használt tárgyakat, történelmi értékeket, majd tovább indultunk városnéző túránkra, Kolozsvárra. Sétánk először a Szent Mihály templomhoz vezetett, amit éppen felújítanak. Mátyás király szobránál elkészítettük a csoportképet.
Kísérőnk elmesélte, hogy gyerekkorában még tisztán látszott a régi, magyar felirat, de ma már csak ez olvasható: „Mathias Rex”.  Mátyás király szülőháza hihetetlen módon máig fennmaradt. Izgalmas érzés volt arra járni, amerre nagy királyunk is megfordult. Ezek után Bocskai István szülőháza, a Babes-Bolyai Tudományegyetem, a Farkas utcai templom és a Házsongárdi temető következett.
 
Itt elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, akitől rengeteg érdekességet tanulhattunk Erdély történelméről, híres személyiségeiről és az egyszerű emberek életéről. 
Utolsó állomásunk a Kőrösfői templom volt.  A helyi kézművesek által készített díszítések, fafaragások, varottasok lenyűgöző látványt nyújtottak. Megnézhettük a II. Rákóczi György által a falunak ajándékozott török szőnyeget is. 

A határt pár óra múlva már elértük, az út jó hangulatban telt mindenki számára. Szerencsésen hazaérkeztünk, mindannyian fáradtan, de új élményekkel telve.
Vas Laura

A kiránduláson sok fotót készítettünk, amelyeket a Galéria & Média menüpont alatt tekinthetnek meg.

 

2021. október 06.

Lovassné Vass Enikő

---

---