„Adj vért és ments meg három életet!"

Sokan azt hiszik, hogy ezt a szlogent ösztönzés céljából találták ki, ám ez nem csupán üres mellébeszélés. Vérre mindig is nagy szükség volt, van és lesz is, hiszen rengeteg a baleset és a beteg. Ezért is tartom fontosnak, hogy aki teheti és lehetősége van rá, az segítsen.
18. életévünk betöltése már erre is feljogosít minket.

Apukám rendszeres véradó, így én is vártam, mikor segíthetek. Sokáig gyűjtöttem a bátorságomat, de amikor láttam az iskolában a felhívást, úgy éreztem, hogy itt az alkalom. Első véradóként nem igazán tudja az ember, mire számíthat, így bennem is ott volt a félelem.

Mikor bementem, megláttam az osztálytársaimat. Volt, aki már végzett, volt, akitől éppen akkor vettek vért. Nem volt szívmelengető a látvány, de a nővérek nagyon kedvesek és megnyugtatóak voltak.

Véradás közben már azon gondolkodtam, miért is izgultam ennyire. Miután végeztem, még pár perc erejéig feküdni kellett, de mivel jól éreztem magam, hamar felkelhettem.

Továbbra is úgy gondolom, hogy ez abszolút a nemes célt szolgálja, így, aki teheti, ragadjon meg minden lehetőséget, és mentsen meg három életet!