Ballagtunk - 2022

Ballagtunk!

Végre! Két év szünet után újra átélhettük ezeket a magasztos pillanatokat.

Az iskola ünneplőbe öltözött, a Ferences kertet pedig beragyogta a napsütés. A kulisszák tehát készen álltak. Megérkeztek az ünnepeltek is, és boldog mosollyal nyugtázták az alsóbb évesek munkájának gyümölcsét, hisz szinte rá sem ismertek osztálytermükre.

Lezajlott az utolsó osztályfőnöki óra, és megszólalt a csengő, hosszan, fájdalmasan, jelezve, hogy ez valami más.

A ballagók körbejárták az iskolát, majd a kilencedikesek sorfala között megérkeztek a Ferences kertbe, ahol már várták őket a szülők, nagyszülők és barátok.
Igazgató úr köszöntötte az ünnepelteket és ünneplőket.

Beszédét a kert szimbólum köré építette, hisz kert az iskola, de kert maga az ember is. Az előbbiben a pedagógusok, az utóbbiban mi magunk vagyunk a kertészek, akiknek feladata a rájuk bízott talaj művelése. „Ez a gondozott kert szimbolizál Titeket, akik most számot adhattok az elmúlt évek munkájáról, és büszkén megmutathatjátok, hogy a termés a legjobb lett!”

„Mit szimbolizálhat még nektek a kert?” – hangzott a költői kérdés.

„Jelenti a fenntarthatóságot, mert a ti feladatotok is lesz, megőrizni, jól művelni a „kertet”, a Földet, hogy legyen hol élni és dolgozni. A faültetésekkel az udvaron már Ti is részesei voltatok ennek!

De jelenti a saját kertetek, életetek művelését is. Elindultok egy úton, a sajáton, mely a sok gondozás után, még termékenyebb lesz. Még szebb, nagyobb gyümölcsöt hoz.”

Igazgató úr kitartásra, türelemre buzdította a diákokat, hisz:
„Nem mindig lesz könnyű az élet, lesznek nehézségek, mert nem minden vizsga sikerül úgy, ahogy szeretnétek és a munkahelyen is adódhatnak problémák. De újra lehet próbálkozni. Olyan ez, mint amikor a gyümölcsfa metszésénél azt az ágat vágjuk le, ami termést hozott volna. Akkor indul a türelemjáték: várni kell a következő évre, amikor lehet javítani, és valóban meghozza termését a kedvenc gyümölcsfa, a befektetett munka.
De biztosíthatlak Benneteket, felkészültetek az útra, magabiztosan álltok majd a feladatok elé, hiszen a Kanizsaiban, tanáraitokkal közösen, termékeny munkát végeztetek, mely alkalmassá tesz benneteket az érettségire, aztán az egyetemi évekre is. De addig meg kell állni kicsit, mert most az ünnepről szól minden. A kertész is megpihen, ünnepel, megcsodálja környezetét.”

Igazgató úr megköszönte a ballagók szüleinek azt az áldozatos munkát, amellyel támogatták gyermekeiket az érettségihez vezető úton. De köszönetet mondott az osztályfőnököknek is: Tóthné Dancs Andrea a 12.A, Kissné Németh Eszter a 12.B, Fullár Balázs a 12.C, Kovács-Babos Éva pedig a 12.K. osztályt vezette el az érettségiig.

A beszéd a következő gondolatokkal zárult:

„Kedves Búcsúzó Diákjaink! Köszönjük, hogy itt voltatok velünk, hogy többé tettétek a kanizsait, hogy mi is kaphattunk tőletek valamit, hogy szebbé tettétek tanáraitok, diáktársaitok mindennapjait. Voltaire Candide-ját idézve: „most fogjunk munkához: műveljük kertünket”!

Műveljétek a kerteteket, tanuljatok tovább, neveljétek azt a magot, amit közösen elültettünk, s hozzon ezerszeres termést!

Szeretettel köszönök el Tőletek és szüleitektől kollégáim és az egész iskola nevében.
Mindig nyitott kapukkal várjuk vissza az öregdiákokat, ha utatok erre vezet, térjetek be hozzánk!

Viszontlátásra!