Véradás a KDG-ben

A gondolat, hogy vért adjak, tavaly ütött szöget a fejembe. Szeretek más embereken segíteni, ezért tartottam fontosnak, hogy amint lehet, részt vegyek az iskolai véradáson. Erre egy évet kellett várnom, hisz akkor még csak 17 éves voltam.

Aztán elérkezett az idő, az iskolában kihirdették, melyik nap lehet vért adni. Azt gondoltam: Na, akkor most vagy soha! :)

November ötödikén le is mentem a rendelőhöz, annak ellenére, hogy nagyon izgultam, és féltem, hogy fájni fog.

De legyőztem a félelmet, amikor elképzeltem, milyen jó érzés lesz majd utána, hogy ezzel az akcióval megmenthetem akár három ember életét is! 

Így hát elhatároztam magam, és bár már a vércsoport megállapításakor rosszul éreztem magam, bementem. (Természetesen közben jobban lettem, és már beszámítható állapotban voltam.)

Amikor megláttam a többieket, akik már fekve éppen vért adtak, kicsit megijedtem, de tudtam, hogy képes vagyok rá.

Így hát kivártam a soromat, és én is lefeküdtem a székbe. Mindenki nagyon kedves volt. 

Véradás közben már nem is voltam rosszul, bár még mindig izgultam. Mikor leadtam a megfelelő mennyiségű vért, még egy kicsit várni kellett, de szerencsére továbbra is jól éreztem magamat.

Mindent összevetve, azt gondolom, hogy ez egy nagyon figyelemre méltó akció volt, és lehetséges, hogy a jövőben még részt veszek további véradásokon.